Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
110 BONDAR MARIA középső bronzkori „virágkor” megszűnésének problémáit legutóbb Reményi László foglalta össze.840 A kincsek, raktárleletek felhalmozására más magyarázat is létezik. Egyes vélemények szerint az egykori közösségekben vezető szerepet betöltő családok generációról-generációra öröklődő értékei voltak ezek a leletegyüttesek. Mások szerint - különösen a nagyobb számban előforduló törött tárgyak esetében - az elrejtett fémtárgyak fémművesek vagy műhelyek beolvasztásra szánt tárgyainak tekinthetjük ezeket. A mocsarakból vagy folyókból előkerülő tárgyakat egyes kutatók áldozati kellékeknek tekintik, amelyeket mára már megsemmisült szentélyekben, egyéb szent helyeken őriztek és a rituálé során vízbe vetettek. A vatyai kultúra késői időszakában, a koszideri korszakban a telepeken jelentős fémműves műhelyek is voltak, amelyek a mindennapi élet munkaeszközeit és használati tárgyait, ékszereit készítették. A kincs- és raktárleleteken kívül is számos fémtárgyat, tűket, karpereceket ismerünk, amelyek telepen vagy temetkezések feltárásakor kerültek elő. Köröstetétlenről korongfejű tűt és kézvédő sprirálist (32. kép) vásárolt a Nemzeti Múzeum 1959-ben.841 Cegléd-Madarászhalomról áttört szívalakú csüngőt publikált Dinnyés István842 Tápióbicskéről koszideri típusú fémleleteket említ Kőszegi Frigyes.843 Tápiószele-Szum- rákról bronz árat ismerünk.844 Nagykőrösről egy erősen deformálódott, töredékes, mindössze 3 cm nagyságú arany korong került elő a középső bronzkorból.845 A vatyai kultúra és a vatya-koszideri időszak fémművességével számos kutató foglalkozott.846 Legutóbb Horvát Tünde új megközelítésben dolgozta fel a témát. Nem a kincseket, hanem a telepeken előkerült, a fémművességhez köthető leleteket (öntőmintákat, fújtatócsöveket, öntőkanalakat stb.) vizsgálta, amelyek a helyi fémöntés, helyi műhelyek meglétének fontos bizonyítékai.847 A teli kultúrák hosszú, békés élete még nem kellően tisztázott történeti folyamatok miatt fokozatosan megszűnt a Kárpát-medencében. A telieket egymás után hagyták el lakóik. Nem tudjuk, mi okozta ezt a tömeges pánikhangulatot, hiszen nagy méretű, erőszakos pusztítás régészeti nyomát egyetlen ásatáson sem találták meg a kutatók. Egyes feltételezések szerint a Kárpát-medencébe különböző irányból, több hullámban érkező kisebb-nagyobb népcsoportok (halomsíros közösségek) betörése, portyázása tette lehetetlenné a korábbi életmód folytatását. Más vélemények szerint gazdasági, társadalmi és/vagy klimatikus tényezők miatt távoztak az itt lakók virágzó telepeikről a középső bronzkor végén. A telepeiket elhagyni kényszerülő kis közösségek „kincseiket”, azaz értékesebb tárgyaikat, ékszereiket, fegyvereiket, a bronzművesek „raktárkészletüket” vagyis félkész és kész áruikat, újraöntéshez összegyűjtött sérült tárgyakat, öntőmintáik sorozatát rejtették a föld alá, annak reményében, hogy a veszély elmúltával majd újra kiássák azokat. Mindez arra utal, hogy nem nagy tömegek mindent elsöprő támadásától tartottak, sokkal inkább kisebb lélekszámú, ellenséges portyázások szenvedő alanyai lehettek. A virágzó gazdaságú tellek elhagyásával lezárult a középső bronzkor hosszú időszaka és kezdetét vette az új korszak, a késői bronzkor. 840 REMÉNYI 2003a. 841 KOVÁCS 1977a, 58-60, Abb. 6. 842 DINNYÉS 1982, 52. XII. t. 6. 843 KŐSZEGI 1968, 139. 844 DINNYÉS 1973, 40. 845 CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, 202. 846 Összegző munkák: MOZSOLICS 1967, BÓNA 1975, KOVÁCS 1984, BÓNA 1994a, BÓNA 1994b. 847 HORVÁTH 2004a. a kérdéskör korábbi és legújabb irodalmának összefoglalásával.
