Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 111 II. A vaskor emlékei Pest megyében848 (Kr. e. 800 - időszámításunk kezdetéig) Ebben a korszakban az Alföld és a Dunántúl fejlődése ismét eltérően alakul. A Dunántúlon folytatódik a korábbi progresszió, amely Nyugat-Európához kapcsolja a térséget, míg az Alföldön az erőteljes kelet-európai hatások (különböző népcsoportok térhódítása) nagymértékben átalakítják az itt élők életét. 1. Korai vaskor A korai vaskorban a Dunántúl a Hallstatt kultúra települési területének keleti ágához (Kalenderberg csoport) tartozik (HaC-D időszak), amikor is a késői urnamezős kultúra itt élő népcsoportjai az Alpok felől terjeszkedő új kultúrával érintkezve átvesznek néhány ele-met az újonnan érkezők anyagi kultúrájából. Jó ideig egymás mellett élnek, kölcsönös egymásra hatásukat a halomsírjaikba temetett mellékletekből ismerhetjük meg. A Kr. e. 8-5. század közepéig terjedő időszak jellemzőit a telepek és temetkezések alapján rekonstruálhatjuk.849 A Dunántúl kora vaskori településeinek nagy része magaslati telep, általában erődített is egyben. Ezek a telephelyek a legfontosabb kereskedelmi útvonalak mentén, stratégiai fontosságú helyeken, gyakran a korábbi (késő bronzkori) telepeken épített sáncok fel- használásával létesültek A védmúvek építése nem feltétlenül védelmi funkciót látott el, hanem a telepek gazdasági jelentőségének kifejezője volt. A föld, fa és kő felhaszálásával épített sáncok mögött kézműves műhelyek is voltak (ötvösök, fazekasok, fémöntő műhelyek). Az ásatások tanúsága szerint az ismert Hallstatt telepeken (pl. Sopron-Krautacker, Süttő- Földvár, Százhalombatta-Földvár) faházak álltak. A települések lakói a földvárak közelében temették el halottaikat. Az elhunytak számára sírépítményeket, halomsírokat emeltek, amelyek kőből vagy fából készültek, majd az egészet földdel borították be. Az így létrejött sírkamrát kő gyűrűvel vették körbe.850 Több földvárnál megfigyelhető, hogy a földvárhoz vezető útvonalak közelében találhatók az olykor többszáz síros temetők. A csontvázas temetkezések mellett a hamvasztásos temetést is megtaláljuk. E temetési rítus alkalmával a halottakat máglyán égették el, majd a hamvakat urnába tették és azt urnafészekbe temették. Több kisebb edényben halotti útravalót mellékeltek. Ugyancsak elföldelték a halott fontos fegyvereit vagy viseleti tárgyait is. Az urnatemetéseken kívül a hamvak gödörbe helyezésére (szórthamvas temetés) is van példa. E többfajta rítus magyarázatát a kutatók az eltérő alapnépességben látják, s a különböző kultúrák keveredésével magyarázzák. A temetőkben előkerült leletek tanúsága szerint a korszak életére a harc a jellemző, a férfi sírokban támadó fegyvereket és védekezésre szolgáló felszerelést találunk. A legfontosabb fegyver a lándzsa és a kétélű, szárnyas balta volt, ez utóbbi hatalmi jelvény is lehetett. A támadó fegyverek közül nagyon ritka a kard vagy tőr, amelyek a testközeli harc kellékei. Elvétve találunk a sírokban nyílhegyeket is. A védőfegyverzetet (sisak, pajzs) még kevesebb hiteles lelet képviseli. A férfi sírokban lószerszámok, kocsidíszek a gyakori mellékletek, amelyeket a viselethez tartozó tárgyak (tűk, ruhakapcsoló fibulák, vagy az övről lelógó csatok) egészítenek ki. A sírokban fenőkő és vaskés is gyakran található. A női sírokban leginkább a halott ruházatának megmaradt tárgyait találjuk meg: ékszereket (gyöngyök, karperecek, kauri csigák, csüngődíszek, bronzláncok, fibulák), fellvarr848 Ezúton mondok köszönetét Dinnyés Istvánnak munkám lektorálásáért és segítő észrevételeiért. Ugyancsak köszönettel tartozom Torma Istvánnak a kéziratom elolvasásáért és hasznos tanácsaiért, kisebb korrekcióiért. A topográfiai kötetekben (MRT 7. és MRT 9). rövid összefoglalást olvashatunk az egyes lelőhelyekről a vonatkozó szakirodalom feltüntetésével, ezért jelen áttekintésben a topográfiát vettem alapul. A megye azon részeinél, amelyről már megjelent a topográfia, bizonyos mértékig eltértem a szakma íratlan szabályaitól: nem közlöm minden lelőhelynél az első forrást, amiből értesülhettünk fontos leletekről vagy ásatásról, és nem tüntetem fel minden egyes helyen valamennyi, a lelőhelyre vonatkozó irodalmat, ez ugyanis a topográfiában megtalálható, tehát arra hivatkozom. A megye más részein törekedtem arra, hogy a bővebb tájékozódást segítő legfontosabb irodalmat megadjam. 849 A rövid áttekintést KEMENCZEI 2003, JEREM 2003 alapján készítettem. 85° Egy Százhalombattán feltárt kora vaskori halomsír feltárásáról és a százhalombattai Régészeti Parkban történő újbóli felépítéséről számol be Holport Ágnes (HOLPORT 1998).
