Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - Az 1953. júniusi határozat és az azt követő változások
alatt maradt. Megjegyzendő, hogy a tsz-ekre eső kötelezettségek mindvégig az egyéni gazdák terhei alatt voltak, ezzel is igyekeztek vonzóbbá tenni a belépést. Az 1952-es év a megelőzővel szemben nagy szárazságot hozott, így a felemelt tervek teljesítése lehetetlen volt. A parasztság 1952/53 telére válságos helyzetbe került. A nagy padlássöprés időszakában mintegy 800 ezer gazdának a beszolgáltatás után a termelői és a háztartási szükséglet, sőt nemegyszer egyik sem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségben.73 1949 és 1953 között a parasztság terhei összességében több mint háromszorosára nőttek, ezért a földtől való menekülés egyre nagyobb mértéket öltött. Ennek következtében a gazdák 1953-ig mintegy másfél millió hold szántót hagytak el, vagy adtak át az államnak, a mezőgazdaságból elvándorlók száma pedig megközelítette a 300 ezret.74 * * Az 1953. júniusi határozat és az azt követő változások Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála nemcsak a Szovjetunióban, hanem a csatlós országokban, így Magyarországon is jelentős változásokat eredményezett. Ennek az irányváltásnak a szellemében született meg az MDP Központi Vezetőségének 1953. június 27-28-i ülésén az a határozat, amellyel kezdetét vette a Nagy Imre nevével fémjelzett „új szakasz” politikája. A határozatban felsorolták az elmúlt időkben elkövetett hibákat, illetve ismertették az ezek kijavítására irányuló feladatokat. A legfontosabb hibák között szerepelt, hogy a párt által addig folytatott szektaszellemü kalandorpolitika öncélnak tekintette az iparosítást, valamint, hogy a túlzásba vitt iparosítás, a helytelen gazdaságpolitika következményeként csökkent az emberek életszínvonala. A határozat mindemellett természetesen szólt a mezőgazdaság terén elkövetett hibákról is. Ezek között elsőként elítélte a gyors ütemű téeszesítést, és az annak megvalósítása érdekében alkalmazott erőszakos módszereket. A beszolgáltatást illetően kimondták, hogy a kivetett büntetések és kártérítések73 túlzott mértékűek voltak, azokat sokszor önkényesen alkalmazták, továbbá, hogy a „kulákokkal” szemben gyakran törvénytelen eszközökkel léptek fel, amelynek eredményeként a „kulákság” korlátozásának politikáját ,,gyakorlatilag mindinkább a felszámolás politikája váltotta jel”. A beszolgáltatással kapcsolatban leszögezték azt is, hogy annak „ bonyolult és állandóan változó rendszere bizonytalanságot teremtett a dolgozó parasztok között" jh A hibák orvoslása érdekében kimondták, hogy gyökeresen meg kell változtatni a párt gazdaságpolitikáját, ennek jegyében visszafogni az iparosítás ütemét. A beszolgáltatással kapcsolatban a határozat a következő intézkedések foganatosításáról döntött: ,,A termelőszövetkezeteknél, valamint az eg\>énileg gazdálkodóknál is teljes mértékben el kell törölni a begyűjtés nem teljesítése miatt kivetett mintegy 400 millió 73 Erdmann. 1992. 114. о. 74 Pető - Szakács. 182. o. 73 Részletesebben lásd: A beszolgáltatás területén alkalmazott kényszerhatalmi eszközök című fejezetben. 73 Izsák Lajos (föszerk.): A Magyar Dolgozók Pártjának határozatai 1948-1956. Napvilág Kiadó. Budapest. 1998. 188-193. o. (A továbbiakban: Az MDP határozatai.) 24
