Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - Az MDP agrárpolitikájának irányváltása
november 27-ei ülésén pedig már azt is hangsúlyozta, hogy 3-4 éven belül a parasztság 90%-ának kell rendes szocialista közös társas művelésben földjét művelnie."4 1948 decemberében megjelent a termelőszövetkezetek működési szabályzata, amely a termelési társulások három típusát határozta meg a munkaszervezetek fejlettsége és a közösen végzett munka alapján. Az 1. és a II. típus inkább még az egyéni gazdasághoz állott közelebb, egyfajta átmenetet képezve az egyéni és a közös munka között. A III. „legfejlettebb” kategóriába tartozó tsz-ekben viszont már a közösen végzett munka dominált/’0 Az első ötéves terv (1950-54) legfontosabb agrárpolitikai célkitűzése a kollektivizálás végrehajtása volt. Az MDP PB 1949 márciusában hozott határozatában leszögezte, hogy az első ötéves terv során véghez kell vinni a kisparaszti gazdálkodásról a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést. így a tömeges szervezés már 1949-től egyre gyorsabb ütemben zajlott, a párt vezetőinek elképzelése ugyanis az volt, hogy 1954-re a földterület 60%-át a termelőszövetkezetek, 6%-át pedig az állami gazdaságok műveljék.* 60 61 A kollektivizálás végrehajtása során a hatalom hangoztatta ugyan az önkéntesség elvét, de annak egy sajátos értelmezését adta. Ennek a tantételnek pedig a középpontjában az állt, hogy a parasztság meggyőződve a társas gazdálkodás és a nagyüzemi forma előnyeiről, önként fog termelőszövetkezeteket alakítani. Hozzátették azonban, hogy a parasztság mint konzervatív társadalmi csoport nem ismeri fel saját érdekeit, és ésszerűtlenül sokáig kötődhet a földtulajdonához, valamint a gazdálkodás egyéni formáihoz, ezért szükséges és hasznos döntéseik „helyes” irányba terelése, meggyőzésük, illetve „felvilágosításuk”.6“' Tudvalévő azonban, hogy a földjéhez ragaszkodó parasztság megtörésének, tsz-ekbe kényszerítésének a tagosítás63 mellett a leghatásosabb eszköze a kötelező beszolgáltatás volt. Sorra jelentek meg a rendeletek, amelyek egyre növelték a beadásra kötelezett termények körét és mennyiségét. így a tennény- és állatbeszolgáltatás mellett döntöttek többek között a széna, burgonya, bor, zsír, tej, tojás és baromfi beadásáról.64 Mindezekkel olyan terheket raktak a gazdák vállára, amelyek teljesítése szinte már lehetetlen volt, ezért egyre többen akartak földjüktől szabadulni, amelynek eredményeként megindult a hagyományos paraszti társadalom felbomlása. 50 Varga. 2008. 280. o. 60 Részletesebben lásd: Varga. 2008. 290-291. o. 61 Varga. 2008. 283. o. 62 Farkas Gyöngyi:.....a külső látszat és nagy hangoskodás dacára szemben állott a népi demokrácia társadalmi rendjével...” Kollektivizálás és ellenségteremtés. (Tyúkod. 1951) In: Korall. 36. szám. 2009. július, 6-7. o. f” A gazdaságos nagyüzemi termelés érdekeire hivatkozva a gazdáktól elvett földekből egybefüggő nagytáblákat alakítottak ki. Az elvett földekért cserébe azonban a legtöbbször rosszabb minőségű, távolabb fekvő földet adtak. Épp ezért többször előfordult, hogy a felkínált csereingatlanokat a gazdák nem is akarták elfogadni. Részletesebben lásd: Varga, 2008. 292. o.: Varga Zsuzsanna: A falusi társadalom feszültség- gócai az 1950-es évek közepén. In: Múltunk. 2006;4. szám, 231. o.: Romsics, 349. o. 64 Lásd 142/1950. MT. sz. r.: 15 310/1950. (IX. 3.) Bk.M. sz. r. ; 15 320 1950. (1X.3.) Bk.M. sz. r.: 1951. évi 10. sz. tvr.: 253 400 1951. (VI. 30.) Élm.M. sz. r. 21
