Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - A beszolgáltatás alakulása 1950-1953 között
Az 1950—51 -es gazdasági évre szóló beszolgáltatási kötelezettséget megállapító rendelet (142/1950. MT. sz. r.) az 5 kataszteri hold (kh) alatti területtel rendelkező gazdákat még mentesítette a beadás alól (nekik csak a földadót kellett fizetniük). Az e fölötti birtokkategóriáknál azonban jelentősen emelték a kötelezettségeket, ami ezúttal már a kis- és középparasztságot is sújtotta. A parasztságétól eltérő külön kulcsok vonatkoztak a tsz-ekre, a tszcs-kre, valamint a „kulákok” birtokaira/” Bár a birtokkategóriába sorolás alapja a szántóföld volt, ám a beszolgáltatást szabályozó rendelet értelmében egy 25 kh alatti szántóval, illetve 350 aranykorona (ak) alatti jövedelemmel rendelkező gazda is „kulákká” válhatott, mivel a kertet és a gyümölcsöst négyszeres, a szőlőt ötszörös területként számították. Az ún. felszorzás65 66 által lényegében a középparasztság egyes rétegeit is kulákosították, s ezáltal magasabb kötelezettséggel sújtották. Ekkor azonban még mód nyílt arra, hogy a gazda földjétől megválva - azt haszonbérbe adva, vagy az államnak, illetve szövetkezetnek felajánlva -, csak a megmaradt szántóterület után adózva, mentesüljön az ún. kulákteher alól.67 Ebben a gazdasági évben két terménycsoportban, kenyérgabonában és takarmányfélékben rendelték el a beszolgáltatást, de mivel 1950-ben meglehetősen rossz burgonyatermés volt, ezért a keletkezett hiányt augusztus végén egy „egyszeri” burgonyabeadással kívánták pótolni. Ezt egy egyszeri hagymabeszolgáltatás követte, de növelték a tejbeadást is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ebben az évben még csak a tehenek után kellett a tej beszolgáltatást leróni.68 * Az 1951 -es év meghatározó eseménye volt az MDP februárban megtartott II. pártkongresszusa, ahol az ötéves terv előirányzatait jelentősen megemelték. Mindez természetesen az agrárszektorban dolgozók jövőbeni kötelezettségeire is nagymértékben kihatott. Az 1951-52-es gazdasági évre szóló beszolgáltatási rendelettervezetet, amelyet Nagy Imre - aki ekkor élelmezési miniszter volt - terjesztett az MDP Titkársága elé, a Minisztertanács március 16-án fogadta el. Az így megszületett 1951. évi 10. számú törvényerejű rendelet emelte meg a Rákosi-korszakban a legnagyobb mértékben a paraszti terheket.67 1951 elején elrendelték a gazdaságok országos számbavételét (4/1951. B.M. sz. r.), és az állami begyűjtésről szóló törvényerejű rendeletben már az új gazdalajstromoknak megfelelően szabták meg a beszolgáltatási kötelezettségeket. A gazdálkodók A beszolgáltatás alakulása 1950-1953 között 65 Szabó Károly - Virágh László: A begyűjtés klasszikus formája Magyarországon (1950-1953). In: Medvetánc, 1984/2-3. szám. A tanulmány a magyarországi beszolgáltatás történetét tárgyaló egyetemi szakdolgozat azonos című fejezete. 159. o. 66 Ez azt jelentette, hogy az egységnyi területen nagyobb jövedelmet biztosító szőlőket, gyümölcsöst, zöldséges kerteket a valós területének többszörösével, három, négyszeresével kellett számba venni, s az arra eső kötelezettséget ez alapján számították ki, A felszorzásról lásd: Erdmann, 1992. 106. о.: Nagy, 2009. 177. о. Megjegyzendő, hogy a felszorzást már a mezőgazdasági fejlesztési járulék 1949. évi kivetésénél is alkalmazták, amikor is a kertet és a szőlőt háromszoros területként kellett számba venni. Varga. 2008. 288. o. 67 Erdmann. 1992. 106-107. о. f>* Erdmann, 1992. 107-108. о. Lásd még: Szabó - Virágh. 160. o. 60 Varga. 2008. 286. o. 22
