Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)

A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - Közellátás és beszolgáltatás a háborút követő években

részeken 1944 őszén emiatt nem lehetett betakarítani a termést, illetve nem lehetett elvégezni az őszi talaj munkákat, a szántást és a vetést. A Dunántúlon ekkor még a megszokott menetben zajlottak a mezőgazdasági munkálatok, azonban mivel itt a hadműveletek március, áprilisig eltartottak, a tavaszi munkavégzés csak késve kezdődhetett meg. így tehát amellett, hogy sok helyütt parlagon hevertek a földek, a megművelhető területek megfelelő termőképességét sem lehetett biztosítani. Ugyancsak nagyban hátráltatta a mezőgazdasági tennelést az a tény, hogy az igaerő mintegy kétharmados pusztulása mellett megsemmisült a géppark közel egyharmada is.n

Ilyen körülmények között a lakosság élelmezése, a közellátás biztosítása önmagában is erőt próbáló feladatot jelentett. Ám ezen kívül további súlyos teherként nehezedett az országra a fegyverszüneti egyezményben foglaltaknak megfelelő jóvátétel fizetése, valamint az országban állomásozó - 1945-ben még mintegy másfélmillió, majd 1946 nyarára félmilliósra apadó - szovjet hadsereg ellátása. Mindemellett a fegyverszüneti előírások végrehajtásának felügyeletére létrehozott Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) missziójának igényei is jelentős készleteket vettek igénybe. Az eddig említett tényezőkön kívül a szovjet tulajdonba kerülő magyar vagyont is ideértve az országra nehezedő teher megközelítette az ötszáz millió dollárt, amelynek fizetése a háború utáni első években az állami költségvetési kiadás több mint harmadát vitte el.14

Elkerülhetetlen volt tehát a világháború alatt kibontakozó kötött gazdálkodás fenntartása, hiszen mindezt csak szigorú elvonások árán lehetett teljesíteni. Ennek egyik alapvető eszköze pedig a háború alatt is már meglévő kötelező beszolgáltatás volt. A jóvátétel és a seregellátási kötelezettség tulajdonképpen a parasztság vállára egy újabb adóterhet rakott, hiszen az e címeken hivatalosan és nyugta ellenében igénybe vett cikkek értékének jelentős hányadáért a gazda nem kapott semmilyen juttatást. 5

A közellátási kormánybiztosnak kellett a jóvátételre szolgáló, a megyére kirótt mezőgazdasági termény- és élőállat mennyiséget a törvényhatósági jogú városokra és járásokra leosztani. Az egyes településekre háruló kötelezettségeket ezt követően állapította meg a járási főjegyző. A községi elöljáróságokon kötelesek voltak a begyűjtött terményekről nyilvántartásokat vezetni, amit aztán a vármegyén összesítettek. Az így elkészült jelentések egyik példányát a Jóvátételi Hivatalba,16 másikat pedig a Közellátási Minisztériumba kellett küldeni.

A községek, városok elöljáróságai sokszor meglehetősen túlzónak találták a követeléseket, hisz a háborús pusztítás miatt a termelés csak nehezen állt helyre, sőt a már megtermelt javakat, olykor az igaerőt is, az orosz katonák vették igénybe. Isaszegen például - ahol jelentős számú orosz katona állomásozott - arról panaszkodtak, hogy „a

15 Varga Zsuzsanna: Az agrarium 1945-töl napjainkig. In: Estók János (szerk.V Agrárvilág Magyarországon 1848-2004. Argumentum Kiadó. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Budapest. 2008. 261-262. o. (A továbbiakban: Varga. 2008.)

14 Honvári, 1996.465. o.

13 Erdmann. 1992. 29. о.

16 Az 1500/1946, ME. sz. r. hívta életre. Feladata a fegyverszüneti egyezmény alapján a Magyarországra háruló jóvátételi és egyéb természetű gazdasági kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos tennivalók ellátása volt. Felügyeletét a miniszterelnök látta el. Boreczky Beatrix (föszerk.): A magyar állam szervei 1944- 1950. I—II. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1985. (A továbbiakban: A magyar állam szervei. 1944-1950.) I. kötet. 319. o.