Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A beszolgáltatás területén alkalmazott kényszerhatalmi eszközök - Enyhülés és visszarendeződés
A visszarendeződést követően 1955 márciusától bármely kötelezettség elmulasztása súlyos szankciók alkalmazását vonta maga után. Ezek szabályozásával rendeletek sora foglakozott. Az első intézkedés már 1955 áprilisában megjelent, amely „a sertésbeadási kötelezettségüket new teljesítő egyénileg gazdálkodó termelőkkel szemben ” lehetőséget biztosított azok ház-, illetve földingatlanának elárverezésére. Még a rendelet szinte meg sem jelent, Nagykőrösön máris 12 „kulák" házának lefoglalására került sor.5'4 Egy későbbi jegyzőkönyvből ugyanakkor az derül ki, hogy az ily módon árverésre bocsátott házakat - mintegy tüntetőleg, vagy szolidaritást vállalva - senki 580 sem vette meg. 1955 júniusában újabb szabályozás5*1 jelent meg, amely hatályon kívül helyezte, helyesebben súlyosbította a 2/1954. évi rendeletet. E szerint, már „csekély mennyiségű mezőgazdasági" termékkel való visszaélés szabálysértésnek minősült, amiért 500 Ft-ig terjedően róttak ki pénzbírságot. Ugyanilyen tételű büntetést kapott az is, aki „a beadási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mezőgazdasági termékek termeléséről vagy előállításáról megjelelő időben ” nem gondoskodott. A Pest Megyei Begyűjtési Hivatal a járások felé intézett levelében ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a „30/1955. MT. sz. r. nem nyújthat alapot tömeges feljelentések megtételére". Feljelentést csak a megyei hivatal vezetője tehetett, a járási hivatalok vezetői csupán javaslattételi jogkörrel bírtak. Az eljárásra felterjesztettek esetén elsődlegesen a gazda osztályhelyzetét kellett figyelembe venni. Előírták ugyanis, hogy „dolgozó parasztokkal szemben csak különösen indokolt esetben - ilyenkor is elsősorban szabálysértés címén - lehet feljelentést tenni ”.* 580 581 582 A megyétől érkezett újabb utasítás ismét arra figyelmeztette a járásokat, hogy elsősorban a „kulákokat” számoltassák el, s tanúsítsanak velük szemben sokkal szigorúbb fellépést. A megye részéről sérelmezték azt is, hogy sok helyen csak azokat a „kulákokat” számoltatták el, s azokkal szemben alkalmaztak csak szankciókat, akik mezőgazdasági fejlesztési járulékot fizettek. Ez ugyanis „súlyosan hátráltatja az osztályharc vitelét ”, hiszen kuláknak kellett tekinteni minden olyan gazdát, aki valaha is szerepelt a kuláklistán. Büntetést azonban nemcsak a nem teljesítő termelő kaphatott, hanem az ellenőrzést nem kellő szigorral végző begyűjtési megbízott is. Intő például állították az alsónémedi begyűjtési megbízottat, aki nem számoltatta el a községben az 1954. évi hátralékkal rendelkező „kulákokat”, s ezért fegyelmi úton elbocsátották.583 1955 júliusában újabb szigorítás következett. A 39/1955. MT. sz. r. az aratással és csépléssel kapcsolatos szabálysértésekről rendelkezvén kimondta, hogy szabálysértést követ el az, és 1000 Ft-tál bírságolható, aki „még eltűrhető szemveszteségnél” nagyobbat idéz elő, továbbá, aki engedély nélkül kézi erővel végez cséplést, vagy éppen, aki a cséplés megkezdése előtt nem adja le beadási könyvét a cséplőgép vezetőjének. Ezen kevésbé nyomon követhető, vagy alig felgöngyölhető ügyek feltárását oly módon s” PML XXIII. 2. 32. kötet. 1955. április 20. 580 PML XXIII. 2. 32. kötet. 1955. május 20. 581 30/1955. MT. sz. r. 582 PML XXIV. 613-a. 0014/1955. 583 PML XXIV. 613-a. 004/1955. 121
