Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Az erdészeti szakigazgatás
A háború alatt rengeteg fát vágtak ki, amelyet vagy Németországba vittek ki, vagy itthon használtak fel. Egyes adatok arra utalnak, hogy csak 1942-ben és 1943- ban 12-12 millió köbméter fa kitermelését rendelték el.264 Az erdészeti szakigazgatás feladatait az 1 világháború előtt a királyi (kir.) erdőfelügyelőségek szervezete, a magyar királyi állami erdöhivatalok, valamint a kincstári erdőigazgatósági hivatalok látták el. A három intézményt 1923-ban egységes szervezetbe tömörítették. A második erdőtörvénnyel 1935-ben ismét visszatértek a háromszintű szabályozáshoz, amely az erdőfelügyelőségekből, illetve erdőhivatalokból, az erdőigazgatóságokból és a földművelésügyi miniszterből állt. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei erdők birtokbavétele a földreform során Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében a hegyvidéki talajok a Pilisi hegyektől és a Cserháttól Ceglédbercelig, illetve a Dunántúli részig terjedtek. Magyarországon az 1935-ös összeírás szerint összesen 1 922 458 kh erdő volt, amely az összterület (16 081 844 kh) 11,95%-át tette ki, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében azonban az összes hasznosítható terület 1935-ben 2 043 189 kh volt. de ebből csak 158 846 kh-on terült el erdő, ami így 7,77%-ot jelentett csupán.* * 270 Az 1923. évi XIX. te. előírta az alföldi erdősítést. Az alföldi tanyavilágnak és az arra alkalmas területeknek erdei csemetékkel történő betelepítése érdekében a Kecskeméti Kamara 15 évig tartó hatalmas munkával 1939-ig körülbelül 30,5 millió erdei suháng és csemete elültetését végezte el. Ennek eredményeként a korábban nem hasznosítható területek jelentős része termelésre alkalmassá vált a vármegyében. A Kecskeméti Kamara adatai szerint tölgyerdő 47 965, bükk és akác 409 928, fenyő 6771, véderdő 1281 kh-at foglalt el. Futóhomokon 134 415 kh állt. ebből 90% akác- erdő volt. Ez utóbbinak köszönhetően hazánk területén Pest vármegye volt az a terület, ahol a legkevesebb méhállománnyal és a legkevesebb méhésszel a legtöbb és legkitűnőbb akácméz termelésére nyílt lehetőség.271 272 A földreform során korlátozták az erdők és mintagazdaságok földbirtokainak felosztását, sőt az utóbbiak létesítésére még területeket is biztosítottak. Az igénybe vett terület több mint 92%-a volt szántó, legelő, rét, erdőbirtok, tehát a régi nagybirtokra jellemző művelési ágak. A munkaigényes gazdasági ágak. mint a kertészet vagy a szőlészet csupán 1,7%-ot tettek ki. Az ország szántóterületének 30%-át, az erdők 60%-át, 5,6 millió kh-at osztottak fel. Ennek 28%-a állami, 14%-a községi és városi kezelésbe került. A földreform révén igénybe vett hetvenöt és félezer birtok így az ország területének egyharmadán változtatta meg a tulajdonviszonyokat.2 Az 1945. évi VI. te. szerint minden 100 kh-nál nagyobb erdő állami tulajdonba került, a 10 és 100 hold közöttiek pedig községi és erdőbirtokossági társulatok 2W Ákos -Aha, 1954. 65. p. Az idézett, erősen ideologikus szemléletű mű aláhúzta, hogy ez akkor négy-négyévnyi fahasználatnak felelt meg. 270 Adattár. 1939. 73. pi 271 Adattár, 1939. 73. p. 272 Magyar Statisztikai Évkönyvek. Közli: D. Molnár Erzsébet, 1996. 1519-1520. p. 82
