Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Az erdészeti szakigazgatás
Az erdészeti szakigazgatás Az erdészeti jog és a szakigazgatás alapjait az 1879. évi első polgári erdőtörvény rakta le, amely annak idején európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű volt. Kiépítette az erdőrendészetnek azt a hatósági szervezetét, amely még a 20. század első harmadában is működőképes volt.264 * Az erdőügyekben hatósági jogkört a törvényhatósági közigazgatási bizottság gyakorolt, erdőkerületenként pedig megszervezték az állami erdőfelügyelői intézményt.263 A trianoni béke következményei miatt az erdészet még a gazdaság más részterületeinél is súlyosabb veszteségeket szenvedett. Az ország erdőterületének 84,1%-át vesztette el, elsősorban a gazdasági és az idegenforgalmi szempontból legértékesebb állományokat. Magyarország hirtelen Európa erdőben-fában negyedik legszegényebb országává vált: erdősültsége még a 12%-ot sem érte el.266 A két háború között az ország erdőterülete számottevő mértékben nem változott. Birtoknagyság szerint az erdők mintegy kétharmada volt része az 1000 kh-nál nagyobb összterületű birtokoknak, egynegyedük ugyanakkor a 100-1000 kh közötti birtokokhoz tartozott. így tehát az erdők túlnyomó része tartozott a közép- és nagybirtokokhoz, ami az erdőgazdálkodás szempontjából egyértelműen kedvező volt.*67 A két világháború közötti korszakban jött létre a második, korszerű erdőtörvényünk, az 1935. évi IV. te., amely előírta az erdők törzskönyvi nyilvántartását, és bevezette az általános erdőfenntartási kötelezettséget. Ez az 500 kh-nál nagyobb ma- gánerdőbirtokokra is kiterjedt. A jogszabály erre a birtokkategóriára is előírta az üzemterv készítésének és a szakértő személyzet alkalmazásának kötelezettségét. Rendelkezéseket tartalmazott továbbá az erdők védelmére, a közérdekű erdőtelepítésekre,, az erdőbirtokossági társulatokra és a természetvédelemre vonatkozóan is. Az Alföld - és ennek keretében az általunk vizsgált Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegye - fásításának szükségessége a török uralom óta szinte folyamatosan napirenden volt, törvény azonban csak 1923-ban született erről. Erdőtelepítésre akkor összesen 109 ezer hektár futóhomokos és szikes területet jelöltek ki, majd 1938-ig főként a Duna-Tisza közén és a Nyírségben mintegy 52 ezer hektáron hajtottak végre fásításokat.268 264 Egyik legfontosabb rendelkezése előírta a jogi személyek birtokában lévő ún. korlátolt forgalmú erdőkre az üzemtervek készítését és szakértő alkalmazását. A magánerdők birtokosait ez a törvény még nem kötelezte ilyen szakszerű erdőgazdálkodásra, de elrendelte az ún. feltétlen erdőtalajokon álló (más művelésre pl. szántó, kert stb. nem alkalmas) erdők fenntartását. Ez a rendelkezés a régi Magyarország erdeinek 87%-át érintette. A magánerdő-birtokosokat tehát, ha nem feltétlen erdőtalajon álló erdejük volt, semmi sem korlátozta ezek kiirtásában. (Kollega Tarsoly, 1997. 564-565. p.) 263 Csizmadia, 1976. 219. p. 2Í,<’ http:"www.aesz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id= 129&Itemid=416 [2009. január 28.] 261 Kollega Tarsoly, 1996. 562. p. 268 Kollega Tarsoly. 566. p. 81
