Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A községi földosztó szervek
miatt sokkal kevesebbet tudtak saját földjükön dolgozni, mint a többi juttatott. Díjazásuk, anyagi javadalmazásuk még a földreform második évében sem volt megoldott. Az Észak-Pestvármegyei Földbirtokrendező Tanács azt közölte a községi földigénylő bizottságokkal, hogy az OFT április 15-én kelt rendeletével „járulékalap" létesítését rendelte el.2,4 Erre alapozva a megyei földbirtokrendező tanács az egyes községi földigénylő bizottságok 1945. október 1-jét követően díjazásban része- sithető tagjainak a számáról rendelkezett. Az egyes bizottsági tagok a megállapított létszámon belül havonta, de legfeljebb tíz napon végzett munkájukért részesülhettek díjazásban. Ezt az tette lehetővé, hogy a juttatottaknak a „járulékalap ” fedezetének céljára a juttatott ingatlan minden teljes katasztrális holdja után három kilogramm búza értékének megfelelő összeget kellett 1945. október 1 -je után befizetniük. (Az egy katasztrális holdat meghaladó, de 800 négyszögölet el nem érő rész után 1,5 kilogramm, a 800 négyszögölet meghaladó, de a teljes katasztrális holdat el nem érő ingatlanrész után pedig három kilogramm búzát kellett a járulék kiszámításánál figyelembe venni.) A pénzt az elöljáróság volt köteles minden hónap ötödik napjáig beszedni. Az 1945. október 1-je és 1946. május l-je között esedékes járulékot indokolt esetben azonban csak az új termés beszedése után kellett befizetni. Az elöljárósághoz befolyt összegeket az Országos Földbirtokrendező Alap javára kellett átutalni. (A befizetéseket természetesen jelenteni kellett, és ezeket külön naplóban is tartották nyilván.) A bizottságok tagjainak jutalmazásával kapcsolatban is akadtak különböző konfliktusok. A Gyón községben alakult földigénylő bizottság elnöke 1945. május 28- án levelet írt a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak, amelyben a bizottság tagjai részére nyolcezer pengőt kért tiszteletdíjnak.* 240 Kérését azzal támasztotta alá, hogy a községben 900-nál több igénylő volt, és tíz teljes napig együtt kellett a bizottságnak lennie, hogy a szükséges munkát elvégezhesse. A munkákkal összefüggésben több hosszabb utat is meg kellett tenni, amelyek fuvarköltsége jelentős összeget tett ki. (Az általa igényelt nyolcezer pengő is csak részben fedezte volna a költségeket, csupán a napidíjakra és a fuvarköltségekre nyújtott volna fedezetet.) A levélíró panaszkodott továbbá arra is, hogy a község mind a kilencezer juttatottja hozzá szokott fordulni mindenféle ügyes-bajos dolgával, ami munkaidejének közel felét kötötte le. A Megyei Földbirtokrendező Tanács 1945. június 14-én elismerte a kérés jogosságát. A vonatkozó rendeletek értelmében ugyanis a községi földigénylő bizottság tagjait a kiszállásokért költségtérítés illette meg. A költségeket azonban a helyi napszámbér alapján állapították meg, a számlát pedig a bizottság elnökének kellett kiállítania, és a megyei tanácson keresztül kellett azt az Országos Földhivatalhoz (OFH) továbbítani. Ezek után 1947. május 19-én az elnök kérte a 24 hónapi kiadásainak megtérítését. A bank, ahol hiteleket vett fel, illetve tartozásokat halmozott fel, mint írta kérelmében, bizonyíthatja szorult anyagi helyzetét. Az Országos Földhivatal 1947. június 7-én kérte a Megyei Földhivatalt, hogy vizsgálja ki a bizottsági elnök kérelmét. Végül a Pest 259 PML XXIV. 201. Észak-Pestvármegyei Földhivatal ir. Ы Általános ir. 974/1/1946. A Földhivatal leirata 1946. április 30-án a földigénylö bizottságoknak. 240 PML XXIV. 201. Észak-Pestvármegyei Földhivatal ir. b/ Általános ir. 14570/1947. A fib elnök 1945. május 28-án írt levelet a megyei toldbirtokrendezö tanácsnak. 71
