Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
2. A közigazgatás Magyarországon 1944-1948 - Az igazolások és a B-lista
A baloldal pártjai elégedetlenségüknek hangot adva továbbra is napirenden tartották a kérdést: „még óriási arányban jelen van a régifajta népellenes közigazgatás gárdája és sok vonatkozásban a szellem is”.4S A világháború után a baloldal és a nemzeti bizottságok erőteljes fellépése, intézkedései, és nem utolsósorban a közigazgatás vezető állományának elmenekülése, disszidálása következtében a közigazgatás személyi állományában átlagosan mintegy 10-20% körülire tehető az újak aránya, a rendőrségnél ez az arány 50%-os volt. A következő tisztogatásnak a В-listázást tekinthetjük. A nemzetgyűlési választások előtt, 1945-ben a Függetlenségi Front pártjai közös nyilatkozatot fogadtak el az államapparátus demokratizálására, 1946 tavaszán pedig a Belügyminisztérium (BM) meghirdette a B-listát.44 Az 1946 májusában meginditott В-listázásnak voltak nyilván gazdasági okai is. A korábbi, revíziós területgyarapodással ugyanis megnőtt a köztisztviselők létszáma. Ezek a hivatalnokok - bár munkakörük az országhatárok visszaállításával automatikusan megszűnt - továbbra is állományban maradtak. Ez pedig a jóvátétellel terhelt, nehéz helyzetben lévő gazdaságra elviselhetetlen terheket rótt.48 49 50 51 52 A Pest megyei alispán a Megyei Nemzeti Bizottság előtt arról számolt be, hogy rész vett a belügyminiszternél egy többnapos, a В-listával kapcsolatban szervezett tanácskozáson. Ezek szerint: ,,a В-listának van egy politikai és egy gazdasági oldala. A politikai, hogy akik nem tudnak heilleszkedni, azok a közalkalmazotti státusból eltávolitandóak. Akik testi vagy szellemi okból nem tudják a státuszt ellátni, azokat is listára kell helyezni. ” Ehhez még hozzátette, hogy általában az 1938. évi kerethez képest 10%-kal kell csökkenteni az állásokat. Fontos szempontnak nevezte, hogy azokat kell elsősorban elbocsátani, akik státuson kívül, csak szegődményes alkalmaztatásban dolgoztak. Az alispán azokat, akik 1946. február végén vagy attól kezdődően internálva voltak, vagy rendőri felügyelet alatt álltak, esetleg ellenük népbírósági eljárás volt folyamatban, minden további nélkül felfüggesztette és ellenük fegyelmi eljárást indíthatott. Elbocsátotta azokat, akik nem tértek vissza állásukba, illetve az ostrom előtt vagy alatt nyugatra mentek, és szintén ezt a sorsot szánta azoknak, akik az igazolási eljárás során akár a legenyhébb büntetésben is részesültek.31 Zinner Tibor arra a megállapításra jutott a rendelkezésre álló töredékes adatok átvizsgálásával, hogy az igazolások, valamint a В-lista során közel hatezer ember kapott valamilyen negatív határozatot, és eimek több mint tízszeresét tették ki a B-listázottak, azaz összesen közel hetvenezer közigazgatási alkalmazottat érintettek ezek az eljárások.32 A В-listázásokkal az apparátus körülbelül tizenöt százalékát sikerült ugyan leépíteni, de már a következő évben mintegy kétszer annyi új állást létesítettek, mint amennyit 1946-ban megszüntettek. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet az 48 Erdei Ferenc: Településpolitika, közigazgatás... 355. p. A Szociáldemokrata Párt XXXIV. Kongresszusán elfogadott akcióprogram (1945. augusztus 18-20.) Közli: Bcrényi, 1987. 84. p. 49 Farkas. 1992. 136. p. 5n Kollega Tarsoly, 1996. 151. p. 51 PMLXVI1. 1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei Nemzeti Bizottság ir. a' Jegyzőkönyvek. 1945. április 12. 52 Zinner. 1985. 133. p. 20
