Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
közeli kertészeti és gazdasági szakintézményeket is. A hallgatókról nyilvántartást kellett vezetni, és azt is fel kellett jegyezni, hogy a gazdák milyen nagyságú területen foglalkoznak kertészettel. A tanfolyamokat már húsz jelentkező esetén meg lehetett tartani. Mivel a rövid tanfolyam nem nyújtott képesítést, az utolsó tanórával, ünnepélyes külsőség nélkül kellett azt befejezni. Az előadó a felügyelőség vezetője vagy az oda beosztott szaktisztviselő volt, aki a tanítást székelyén hivatali szolgálatként látta el. Máshol az előadók tiszteletdíjban részesültek. Kiemelte végül a leirat, hogy a szőlőművelés nem lehet a nyolcnapos kertészeti előadássorozat főtárgya.489 * A kertészeti szakoktatásra hárult ezekben az években többek között az elbocsátott közalkalmazottak átképzése is. Erre tekintettel a virágtermesztési üzemág körében is tervezte a minisztérium átképző tanfolyamok indítását, amelynek időtartama két teljes év, és február 15-től november 15-ig tartott. Sürgős jelentést kért a felügyelőségtől a minisztérium a kertészeti szakmunkássá való átképzésre jelentkező közalkalmazottakról, jelezve, hogy tekintettel az aránylag sok budapesti érdekeltre, a Magyar Állami Kertészeti Felügyelőségnek ebben feltétlenül részt kellett vennie. A résztvevők Budapestről járhattak a tanfolyama, és ezért az ő esetükben nem kellett az elszállásolásról sem gondoskodni. Miattuk volt különösen fontos, ha a budaörsi törzsgyümölcsös és a nagytétényi tankertészet nagyobb mértékben tud a tanfolyamok lebonyolításába bekapcsolódni. Jelentést kért a miniszter a tekintetben is, hogy a helyi viszonyok ismeretében az átképzett közalkalmazottak új foglalkozási körükben milyen elhelyezkedésre számíthatnak. A kertészeti igazgató 1946. augusztus 27-én küldte el válaszát a miniszternek. Ebben egyetértett a tanfolyam szándékaival, „mert a kenyérhez jutó közalkalmazott megnyugszik” - olvashatjuk a felügyelőség válaszában -, részben még ahol lehetséges családja részére kerti terményeket is termel, háztartását pedig „olcsóbbá teszi". Megítélése szerint a konyhakerti, a gyümölcs és a virágtermesztés, valamint a szőlőmüvelési ágak jöhetnek számításba mint tanítandó tárgyak. Előreláthatóan a résztvevők csak 1-2 tárgyat tudnak elsajátítani, illetve lehetnek olyanok is, akik csak az általános tudás megszerzésére törekednek. Mindenhol, ahol van szakember az országban, fokozatosan lehetne kiteijeszteni a tanfolyamokat, és, húzta alá a kertészeti igazgató, esetleg más, okleveles kertészt is be lehet kapcsolni a tanításba. Mind az elméletet mind a gyakorlatot tanterv szerint kell végezni, a tanfolyam előtt pedig a kijelölt helyeken a felszerelést biztosi tani kell, az ugyanis igen sok helyen a háborús cselekmények miatt tönkrement. A kertészeti felügyelőség véleménye szerint ezek az emberek meg fogják állni a helyüket, szemben a volt uradalmi cselédekkel vagy más földi munkásokkal, akik sok esetben minden előképzettség nélkül 10-12 kh holdat kaptak a földreform során. Nagy hiba lenne, ha a régen jól kezelt volt uradalmi gyümölcsösök a hozzá nem értő új tulajdonosok, tanfolyamot nem végzettek kezében tönkre mennének. A kertészeti felügyelőségnek tudomása volt arról is, hogy egyes kertészetekben és faiskolákban nem igazolt tisztviselőket alkalmaztak kertészeti napszámosoknak, akiknek munkájával a tulajdonosok elégedettek voltak. Végül felajánlotta azt is, hogy a kertészeti felügyelőség a munkaközvetítésben is részt venne. Ellenőrizné például a munkaadókat, ne használják ki a 489 PML XXIV. 241. Magyar Állami Kertészeti Felügyelőség ir. 2/1946 Útmutató a 8 napos kertészeti előadássorozat megszervezéséhez. 148
