Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
I. Bevezetés - Történeti bevezető
A kevés szociálpolitikai tevékenység eredménye az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár17 létrehozása volt, amelyről az 1900. évi XV]., az 1902. évi XIV., az 1912. évi Vili., valamint az 1913. évi XX. tc-ek rendelkeztek.1 s A hazai mezőgazdasági szakigazgatás teljesítménye azonban mindezzel együtt meglehetősen egyenetlen színvonalú volt a századfordulóig terjedő időszakban. Az első világháború éveiben az államhatalom főként a fogyasztást és az áruforgalmat kötötte meg. A polgári forradalom időszakában. 1919. február 15-én fogadták el a földreformtörvényről szóló XV11I. néptörvényt, amely kimondta az 500 holdon felüli világi és a 200 holdon felüli egyházi birtokok kártalanítás mellett történő kisajátítását. A kisajátított földeken elsősorban 5-20 holdas parasztbirtokokat és 0,5-3 holdas szőlőbirtokokat kellett létrehozni. A parcellázásra azonban már nem jutott idő.14 A Tanács- köztársaság mezőgazdaságot érintő intézkedései közül ki kell emelnünk a földbirtokok államosítását. Mivel azonban a földosztás elmaradt, az egyéni gazdákat termésrekvirá- lásokkal sújtották, és a parasztságot alacsony munkabérért foglalkoztatták, az idő előrehaladtával a társadalom szinte valamennyi, mezőgazdaságból élő rétege szembekerült a hatalommal. Ezt követően a két világháború közötti negyedszázad alapvetően három, egymástól szervesen elkülönülő szakaszra bontható fel. Az első éveket a trianoni békeszerződés következményeihez való alkalmazkodás határozta meg. Ezekben az években új földművelésügyi tisztviselőket kellett az átalakult viszonyok közé beilleszteni. Erre a szakaszra tehető a Nagyatádi-féle földreform elfogadása is. A gazdasági felügyelői szolgálat újjászervezésével továbbra is megmaradt a területi szakigazgatás vitathatatlanul legfontosabb eleme. A következő időszaknak a gazdasági világválság éveit tekinthetjük. A tulajdoni-egzisztenciális kérdések megoldása, kezelése volt a leghangsúlyosabb feladat ezekben az években, amit a kormányzat magánjogi bírói útra igyekezett terelni. Ezekben a folyamatokban alig volt szerepe a földművelési közigazgatásnak. Változásnak tekinthetjük, hogy a megszokott mezőgazdasági rendészeti igazgatás mellé új jelenség, a termelés korlátozása és bizonyos fokú irányítása is megjelent: előtérbe került a márkázás, a piackutatás és a kivitel támogatása. A két világháború közötti időszakban a harmadik, markánsan elkülöníthető szakaszt a világháború évei jelentették. A háborúra történő készülődés kedvezett a mezőgazdaság fejlődésének, a szakismeretek terjedésének, mert megnőtt a mezőgazdasági termények iránti kereslet, így emelkedtek az árak. A konjunktúra mind nagyobb mértékben generálta a termelést. A mezőgazdaság terménykivitele elsősorban 1939-1940- ben volt jelentős. Az intenzíven emelkedő németországi részarány mellett (az export 50-60, sőt 1944-ben közel 74%-a a Német Birodalomba irányult), az olasz piac is rendkívül jelentőssé vált (12-20%). A termelés és a készletek felhalmozása 1940-től vált alapvetővé. Ebben az évben adták ki a mezőgazdasági termények zárolásáról szóló 1 * * * 1' A Gazdasági Munkáspénztár hajtotta végre a gazdasági munkások kötelező balesetbiztosítását. Célja volt emellett az önkéntes nyugdíjbiztosítás szorgalmazása is. ’ Csizmadia, 1976. 220. p. Romsits, 2005. 118-119. p. 12