Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
I. Bevezetés - Történeti bevezető
rendeletet, amely a legjelentősebb mezőgazdasági termékekre terjedt ki, így a kenyérgabonára, a hüvelyesekre, a kukoricára, a burgonyára, valamint a szárított és víztelenített zöldség- és főzelékfélékre.20 Ezt követően 1941-ben a zárolás tovább terjedt a cukorrépára, a dohányra, az ipari növényekre és az összes gabonanövényre, 1942-ben pedig előírták a cukorrépa, a dohány, a rostlen, a kender, a napraforgó és a ricinus termelésének mértékét. Komoly céljai voltak a kormánynak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942. évi törvénnyel, amely előírta, hogy 10 év alatt 1 milliárd pengőt kell beruházni a mezőgazdaságba. Ez azonban kevés valódi eredményt hozott, mert a háborús években tovább folytatódott a hüvelyesek vetésterületének növekedése. A szálastakarmányok területe is növekedett, a gabonaneműek aránya ellenben 3,8 százalékkal, a kapásoké öt százalékkal esett vissza.21 22 23 24 Csak a javak, jószágok elhurcolása, a háború megérkezése, a német igények kielégítése vetett gátat ezeknek a kedvező folyamatoknak. El kell azonban mondanunk, hogy mindhárom szakaszra jellemző volt a mezőgazdasági munkaügy és a szociálpolitika több fontos kérdésének megoldatlansága. Ezeket a problémákat csak a 11. világháború alatt megszűnő mezőgazdasági munka- nélküliség enyhítette valamelyest. Probléma volt még a tőkehiány, a mezőgazdasági hitel folyósításának körülményessége, szigorú szabályozása. Ezekben az években a községi szervek a földművelésügyi közigazgatásban leginkább végrehajtó, jelentéstevő és nyilvántartási funkciókat láttak el. Ez alól kivételt csupán az ingatlanokkal kapcsolatos jogok alapján létesült agrárközösségek, a mezőrendészet, illetve a nyomásos gazdálkodásban érdekelt birtokosok közössége, a hegyközség, a legeltetési társulat, a vízitársulat és a halászati társulatok jelentettek. A két utóbbi hatásköre rendszerint több községre terjedt ki. A községi földművelésügyi közigazgatás szerve lett mindezek mellett a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvénnyel, tehát az 1942. évi XVI. tc-kel felállított községi gazdasági elöljárói intézmény, amelynek feladata a falusi termeléssel, a kisüzemekkel való rendszeres kapcsolat megteremtése volt.““ A földművelési igazgatásban csak 1943-ban valósult meg az, hogy hatósági tevékenységet ne csak jogászok, hanem szakirányú képesítéssel rendelkező személyek is végezzenek, és a meglévő szakigazgatási szervek önállóan járhassanak el olyan ügyekben, amelyeknek elsősorban szakmai vonatkozásuk van (3970/1943. M.E. számú rendelet).“3 A nehézségeket fokozta, hogy „egy-egy szakszerv sokszor nem arra nézett, hogy a megyebeli másik intézménnyel összehangolja a dolgát, hanem hogy saját minisztériumi ügyosztálya meg legyen vele elégedve. A külső szervek közötti összhang megteremtése a minisztérium számára alig megoldható feladat volt.”“4 20 Szuhay Miklós: Állami beavatkozás a mezőgazdaságba a második világháború idején. Közgazdasági Szemle. 1959. 953-968. p. Közli: Szuhay, 1998. 227-228. p. 21 Szuhay. 1998. 228. p. 22 A 36. paragrafus 1. pontja kimondta: „A jelen törvény végrehajtásának előmozdítása érdekéhen nagyobb községekben önállóan, kisebb községekben pedig körzetenkint gazdasági elöljárót kell alkalmazni. Gazdasági elöljáróul aranykalászos gazdákat, vagy mezőgazdasági alsó- vagy középfokú tanintézetet végzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező méis szakembereket kell alkalmazni. Ahol a mezőgazdasági termelés színvonala megkívánja, gazdasági elöljáróm/ gazdasági akadémiát végzett és megjelelő gyakorlattal rendelkező szakembert kell alkalmazni. ” 23 Csizmadia, 1976. 502. p. 24 Pataky>. 1970. 172. p. 13
