Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
hallgatóit az állatbetegségek elleni védekezéssel és az állatbetegségek megelőzésére vonatkozó tudnivalókkal ismertessék meg.344 Vas Zoltán polgármester, Budapest közellátási kormánybiztosa közvetlenül a harcok lezárulása után az állatok levágásának, a hús és húskészítmények árusításának, valamint a húsételeknek a vendéglátó üzemekben történő kiszolgálásának betiltása érdekében kereste meg a Budapesti kerületi állategészségügyi felügyelőt. A leiratban közölte, hogy Budapesten és a közellátásilag hozzácsatolt helységekben az Ideiglenes Nemzeti Kormány 256/1945. M.E. számú rendelete és a 10 030/1945 K.M., valamint a 30 033/1945. F.M., a 30 034/1945 F.M. és a 100 000/1932 F.M. számú rendeletek alapján lovat, szamarat, öszvért, szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét és sertést levágni tilos. A rendelkezés alól kivételt azok az állatok jelentettek csupán, amelyeket az állatorvos megvizsgált és továbbtenyésztésre alkalmatlannak talált. Ezeknek is csupán a húsa volt értékesíthető. Kivételt jelentettek a közellátási kormánybiztosság által kényszervágásra ítélt állatok is. Húst (zsírt, zsigert, csontot) és az ebből előállított készítményeket forgalomba hozni és vendéglátóhelyeken húst vagy húskészítményt forgalmazni ezért Pest vármegye területén is tilos volt. A tiltás ellenben nem vonatkozott a vad, a hal és a baromfi húsára, továbbá az ezekből előállított termékekre, illetve a hatóság által esetenként jegyre, vagy egyéb hatósági úton kiszolgáltatható húsféleségekre. A kényszervágásokat a kerületi, illetve községi állatorvosnak vagy az elöljáróságnak haladéktalanul be kellett jelenteni. A vágásra az állatorvos véleménye alapján az elöljáróság adhatott engedélyt. A levágott állatoknak a húsát a közellátásilag Budapesthez csatolt helységekben az elöljáróság által kijelölt húsiparosoknak kellett vételre felajánlani. A rendelkezést megsértők kihágást követtek el, a szabálytalanul levágott állatot ezért el kellett kobozni. Azt a személyt pedig, aki a kihágás felderítésében segítette a hatóságokat, a Közellátási Kormánybiztos engedélye alapján az elkobozott áru értékének ötödével lehetett jutalmazni. A szabályozás 1945. május 29-én lépett hatályba.* 400 A kétévesnél idősebb kancalovak után tenyészállatdíjat, a köztenyésztésre alkalmasnak talált ménekről kiállított, tenyésztésre jogosító igazolványért tenyésztési, az ivartalanított lovak után pedig lótenyésztési hozzájárulási díjat kellett a törvényhatósági állattenyésztési alapba fizetni (710/1947. M.E. számú rendelet)401 402. A földművelési miniszter az országot tenyészkerületekre osztotta, a lótenyésztés fejlesztésére pedig méneseket és méncsikótelepeket állított fel. A köztenyésztésre szolgáló mének pótlásáról a törvényhatósági állattenyésztési alapból kellett gondoskodni, ennek terhére kellett a fedeztetési állomásokat felállítani és fenntartani. A lóversenyeken befolyt összegek egy részét az egyesület javára, a lótenyésztés céljaira és újjáépítésére, valamint egyéb célokra fordították.4(l" Sok feladatot adott a vármegyei mezőgazdasági szakigazgatás számára az ún. állattenyésztési alapok kezelése is. Az 1946. március 17-én megtartott kerületi m BmLt. (Baranya Megyei Levéltár) Th. állatorvos iratai. 91947. sz. Közli: Kopasz. 1975. 333. p. 400 PML XXIV. 251. Budapesti kerületi állategészségügyi felügyelő ir. 194/1945. Vas Zoltán levele 1945. május 22-én a Budapesti kerületi állategészségügyi felügyelőnek. 401 Górnia. 1970. 298. p. 402 Gon Ja. 1970. 298. p. 122
