Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)

3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat

A szőlészeti és borászati felügyelőségek története a dualizmus időszakára nyúlik vissza. Az 1882. évi XV. te. alapján az ország szölőművelő területein filoxéra felügyelőségek jöttek létre, amelyekből az 1890-es években a szőlészeti és borászati kerületi felügyelőségekké alakultak ki. A 3970/1943. M.E. számú rendelkezés értelmében feladataik közé tartozott mindenek előtt az új szőlőtelepítések létesitésének, valamint a szőlővesszők és szölőoltványok üzletszerű (kereskedelmi) termelésének engedélyezése. A kerületek beosztása gyakran változott. A második világháború előtt 29 ilyen működött. 1946. március 28-tól már csak 13, így a budapesti, a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei, a kecskeméti, a kiskunhalasi, a szegedi, a debreceni, az egri, a sátoraljaújhelyi, a miskolci, a soproni, a balatonarácsi, a szekszárdi és a pécsi. Ezek közül 1947. július 1 -jétöl megszűnt a PPSK vármegyei, a kiskunhalasi, az egri és a szekszárdi felügyelőség, de elkezdett dolgozni a gyöngyösi, a veszprémi és a bajai felügyelőség.373

Az ágazat irányításának fontos tényezői voltak a hegyközségek. A hegyközség önkormányzat volt, szervei az elnök, a választmány és a közgyűlés voltak, a tagok pedig hegyközségi járulékot fizettek. A miniszter ugyanakkor a hegyközséget kertészeti szakiskolát végzett hegybíró alkalmazására is kötelezhette. A hegyközségi tanács a szakszerű szőlő- és gyümölcsgazdálkodás és értékesítés érdekében irányította a hegyközségeket. Azokban a törvényhatóságokban, ahol a szőlők és gyümölcsösök területe a 10 000 kh-at elérte, továbbá a Tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén külön hegyközségi tanácsokat kellett alakítani. Azokban a törvényhatóságokban, ahol azonban az ilyen terület nem érte el a 10 000 kh-at, a földművelésügyi miniszter közös hegyközségi tanácsok alakítását rendelte el, és megállapította azok székhelyeit is. A hegyközségi tanácsok jogi személyek voltak. 374

A borellenőrző bizottságok megyénként szerveződtek; a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekeit képviselték. Borhamisitás gyanúja esetén a borvizsgáló szakértő bizottság adott véleményt. A Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete375 a must és borárakkal összefüggő intervenciós vásárlásokkal foglalkozott, az állami borpincék is ezt a célt szolgálták.376

Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács az 1924. évi IX. te. és az 1936. évi V. te.377 alapján létesült. A 75 570/1947. F.M. számú rendelet (MK 1948. 1. 18. 14. számú) újjászervezte a testületet. Ennek megfelelően a szőlészeti és borászati szak- és gazdaságpolitikai kérdések megvitatása kiemelt feladata lett. Elvi jelentőségű szakkérdésekben véleményt nyilvánított, a szakkérdések előkészítésére és tárgyalására, a szakvélemények kialakítására tagjai közül szakbizottságot alakíthatott.

Pest megyei borászat igazgatásának legfontosabb szerve a Budapesti Állami Szőlészeti és Borászati Felügyelőség volt. Munkája nehezen indult be a harcok után. A budapesti kerületi felügyelőség arról tájékoztatta a földművelésügyi minisztert

m A Magyar Állam szervei. 1985. 611-612. p.

374 üonda. 1970. 295. p.

315 A Szövetkezetnek a 151 500/1945. P.M. sz. rendelet lehetőséget adott arra, hogy a földadót borban is le lehessen vonni. Az így átvett bort a Szövetkezet kezelésére bízott állami borpincék vették át és tárolták. (A Magyar A Ham szcitcí, 1985. 613. p)

376 Górnia. 1970. 295. p.

,77 1947. évi V. te. „A földreform befejezése érdekében szükséges egyes rendelkezésekről. "

115