Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
I. Bevezetés - Történeti bevezető
A közelmúltban megjelent „Agrárvilág Magyarországon 1848-2004” című kötet számos fontos közigazgatás-történeti adattal szolgált. A magyar mezőgazdaság történetének megértéséhez Pető Iván - Szakács Sándor „A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985" című munkájának első fejezetére támaszkodhattam („Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka Történeti bevezető A kiegyezés után kezdődött el a magyar közigazgatásban az a folyamat, amelynek során a különböző szakigazgatási ágak folyamatosan kiváltak az általános igazgatásból, rögzültek működésük társadalmi-jogi keretei. A politikusok, jogászok munkássága arra irányult, hogy megszilárdítsák a polgári jogviszonyokat Magyarországon. Az ”állam mint a törvényesség őre” felfogás követői a jogállam lényegét az érdekek összhangjában, illetve a hatalom három ágának elkülönítésben látták, amely szerint az igazgatás a törvények adta keretek között végzett végrehajtó tevékenység.3 * * Egymás után megszülettek a mezőgazdasági szakigazgatás önállósulása felé mutató törvények: az 1884. évi XXVIII. tc-t (a vízjogi törvény), az 1872. évi VI. tc-t (a növényvédelemi törvény) és az 1879. évi XXXI. tc-t (az erdőtörvény). A mezőgazdasági szakigazgatás gyakorlati feladatait sok esetben, főleg kezdetben nem állami hivatalok, hanem társulatok végezték. Itt többek között az ármentesítő társulatokra és a vízszabályozó társulatokra kell gondolnunk. Ezek hatásköréről külön törvények, nevezetesen az 1871. évi XXXIX. te. és az 1884. évi XVI. te. rendelkezett. Ide kell kapcsolnunk az 1871. évi XL. tc-t, amely a gátrendőrség szervezéséről rendelkezett. Meg kell végül említenem az 1894. évi XII. tc-t, amelyet a kormányzat a mezőgazdasági közigazgatás egyetemes kódexének szánt.6 Az önálló szakigazgatás megkívánta az általános igazgatási ismeretek mellett a gazdálkodási ág megfelelő szintű ismeretét. A jól képzett törvényhatósági jogászok sem voltak képesek a szakfeladatokat maradéktalanul ellátni, aminek feloldására a minisztérium a megyékben a polgári korban egymás után szakszerveket létesített. Mivel vitathatatlanul állami feladatokról volt szó - a pénzügyi, a vízügyi és egyéb igazgatási ügyekről -, az országgyűlés a szükséges összegeket előbb-utóbb megszavazta.7 A középfokú szakigazgatásnak az általános igazgatástól való elválasztása az állattenyésztési kerületi felügyelőségek 1896-ban történt felállításával indult meg. Ezután néhány évvel - az 1908. évi XLI11. törvénycikk alapján - a gazdasági felügyelőségek kezdték meg munkájukat, majd az 1912. évi XXIII. törvénycikk illetékességüket a törvényhatósági szervezethez igazította. Csorbította a végrehajtás hatékonyságát az is, hogy a mezőgazdasági igazgatás valamennyi szerve csak tanácsadóként működött a hatósági jogkört ellátó általános szervek mellett, amelyek viszont önmagukban nem 3 A dualizmus évtizedeiben elindult tehát a mezőgazdasági szakigazgatás kiválása az általános, úgynevezett belügyi igazgatásból. Az idő előrehaladtával a szakhivatalok száma ennek megfelelően egyre növekedett. (Pataky. 1983. 24. p.) 6 Steinecker. 1933. 7. p. '’Sasvári. 1982. 120. p. 10
