Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A mezőgazdaság gépesítése
A Pest Megyei Gazdasági Albizottság elrendelte, hogy a vármegye területén az összes állami gépállomás szereltessék fel azonnal megfelelő számú altalaj porhanyóéval és hengerrel. Azok a gépállomások pedig, mondta ki határozatilag a bizottság, amelyeknek hatósugarában szőlők és gyümölcsösök vannak (Tápiószele, Tököl, Kiskunhalas, Kecskemét, Nagykőrös, Kunszentmiklós, Örkény), szereltessenek fel magas nyomású permetezőgépekkel is.35" Nem sokkal később a gazdasági albizottság arról rendelkezett, hogy a tököli gépállomás elhelyezését nem tartja megfelelőnek. Azt tartotta volna az albizottság kívánatosnak, ha a gépállomás a ráckevei járás területén, de a szigeten kívül nyer elhelyezést. Felszólította tehát az alközpontot, tegye meg a szükséges intézkedéseket a tököli gépállomás célszerű elhelyezése érdekében. Egyben utasította a gazdasági felügyelőséget, hogy a legközelebb létesítendő új traktorállomás helyére vonatkozóan a gépállomások felállítási ütemtervének megtekintése után tegyen javaslatot a Gazdasági Albizottságnak.356 Az Állami Mezőgazdasági Gépüzem Kecskeméti Alközpontja 1950. január 13- án a 21/1950. ein. számú rendeletre azt jelentette Pest vármegye alispánjának, hogy mivel a megye kettéválasztására a téli hónapokban került sor, azzal kapcsolatban kizárólag közigazgatási problémák merültek fel. Bács-Bodrog vármegye megszüntetése szükségessé tette ugyanis az Állami Mezőgazdasági Gépüzem bajai alközpontjának feloszlatását. Annak személyzetét a Központ részben a kecskeméti alközpontba, részben pedig a kecskeméti alközpont fennmaradó személyzetével Tatára helyezte át. Gépállomásaik száma a korábbi tízről 19-re emelkedett. A központ az Örkényi és nagykőrösi gépállomásokat, amelyek működési területe egészében Pest megyében volt, a budapesti alközponthoz, csatolta. így a gépállomásaik száma véglegesen 17-ben lett megállapítva. Az addigi irodahelyiség szűknek bizonyult, ezért ki kellett igényelni a Nemzeti Parasztpárt Károly u. 1. szám alatti, korábbi párthelyiségeit, amelyet Kecskemét polgármestere ki is utalt az alközpont számára. A kettéválasztás ütemterve ezért a következőképpen lett meghatározva. A bajai alközpont átköltöztetése Kecskemétre azon hó 16-ára lett tervbe véve, míg az ottani személyzet az iroda-felszerelésekkel együtt a január 16-át követő hat napban költözött át Tatára. A bajai, a csátaljai, a szakmári, a bácsalmási, a dusnoki, a kiskunhalasi, a kiskőrösi, a beretai és a kisszállási gépállomások a kecskeméti alközponthoz történő csatolása, valamint az Örkényi és a nagykőrösi gépállomások lekapcsolása január 1-i hatállyal történt meg. A kecskeméti alközpont illetékességi területe pontosan egyezett Bács-Kiskun vármegye illetékességi területével, tekintettel arra, hogy a Központ célja az alközpontok átszervezésével kifejezetten az volt, hogy minden megyebizottság mellett csupán egy alközpont működjék. Ennek következtében a kecskeméti alközpont illetékességi határai is pontosan megegyeztek a Minisztertanács 4343/1949. számú rendeletében megállapított új megyehatárokkal. Magyar Állami Mezőgazdasági Gépüzem budapesti alközpontja 1950. január 16-án jelentette Pest vánnegye alispánjának, hogy a megye kettéválasztása PML XXI. 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. с/ Gazdasági Albizottság ir. 1949. febr. 24. Az 5. számú határozat. ы PML XXI. 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Közigazgatási Bizottságának ir. c: Gazdasági Albizottság ir. 1949. márc. 2. A 8. határozat. 106
