Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.1. Az 1698. évi concursus

A magyar nemesség III. Károly és Mária Terézia személyében olyan tárgyaló- partnereket kapott, akik ismerték az országban megtelepedett katonaság kihágásait, és azok felszámolására törekedtek. Noha már I. Lipótnál is érzékelhető némi szemléletváltás, de őt elsősorban anyagi megfontolások vezérelték a döntések meghozatala előtt, a két 18. századi uralkodó azonban pénzügyi érdekeik figyelembevétele mellett - modem kifejezéssel élve - alattvalóik érzékenységére is tekintettel volt. Az alábbiakban az uralkodók és rendek céljaiba, a közöttük történt egyeztetésekbe és megállapodásokba lehet bepillantást nyerni, amelyek eredményeként a regulamenliimok napvilágot láttak.

III. 1. Az 1698. évi concursus

A felszabadító háború utolsó évében I. Lipót már rákényszerült a magyar rendiséggel történő együttműködésre, amelynek keretében egy új, alakulóban lévő tanácskozási fórumot hívott össze Bécsbe, a concursusi. Ennek legfontosabb napirendi pontjait az érvényben lévő katonai szabályzat megvitatása és az ország adóterhének megduplázása képezte.* 424 A rendi gyűlés július 22-én kezdte meg a munkáját, amelyen eleinte csupán az ország legfontosabb közjogi méltóságai vettek részt, majd szeptember 20-ától bekapcsolódtak a főispánok is egy-egy megyei küldött kíséretében.425 426 A tárgyalások során a rendek és az udvar képviselői a katonai szabályzat több előírásának megváltoztatására is javaslatot, illetve ígéretet tettek.

Hl. 1. a. Szállások cs szolgáltatások

A polgári lakosság és a katonák közötti konfliktusok kézenfekvő forrását képezte, hogy laktanyák hiányában a fegyveresek a falvak és városok lakóházaiban kaptak szállást. A sorozatos problémák az uralkodó és a nemesség között folytatott mindenkori közvetlen (országgyűlési) vagy közvetett (hivatalokon keresztül folytatott) tárgyalások napirendjén szerepeltek a 18. század első felében.

I. Lipót a Magyarországról érkező számos panasz alapján arra a következtetésre jutott, hogy egyezkednie kell a magyar nemességgel a fegyveres erők ellátásának rendszeréről. A rendekkel folytatott őszi tárgyalások vezetését Maximilian Breiner (1643—1716)42л hadbiztossági adminisztrátorra bízta.427 A király rögtön a

42j A concursus kialakulásáról magyar és európai előzményeiről ld. Szíjártó, 2006b. 218. skk.

424 Bindermann. 1867. 40. о. Iványi, 1991. 174. skk. és Szíjártó, 2006a. 187. o.

425 Iványi, 1991. 175-176. o.

426 Maximilian Ludwig Breiner) (egyes forrásokban Breunerként is szerepel) 1643. június 17- én született, és karrierje az 1690-es években ért a zenitre. 1692-ben vezérőmagyi, 1696-ban

altábomagyi, majd 1707-ben tábomagyi kinevezést kapott. 1716. október 6-án halt meg. (ld. Schmidt-Brentano, 16. о.) Breinert) az 1715. évi CXXX1V. törvénycikkellyel Magyarországon honfiúsították. Breiner) részt vett Magyarország katonai berendezésének kidolgozásában, majd az azt megvitató Deputatio des Status publico-oeconomico-militaris munkájában. (Ld. Kas, 53. o.)

85