Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok

Végezetül a Habsburg Monarchia nyugati tartományainak gyakorlata igazolta, hogy a hadsereg ellátása, az előfogatok szervezése hasonló alapokon nyugodott, mint Magyarországon. A két terület közötti jelentős különbség azonban az elszállásolás módszerében jelentkezett. A cseh-osztrák Örökös Tartományokban a katonákat többnyire kaszárnyákban vagy ehhez hasonló épületekben helyezték el, ezért a lakosságnál történő esetleges kvártélyozásért az adózók legalább minimális térítést kaptak. Ezzel szemben a Lajtától keletre laktanyák hiányában megmaradt a katonák falvakban és városokban, a jobbágyok és polgárok házaiban történő elszállásolása. A forspontért adott fizetség összege Magyarországon szintén messze elmaradt az ausztriaitól. így a beszállásolás és a szállítás költségei a magyarországi adózókat jóval nagyobb adóval terhelték, mint a nálánál fejlettebb, tőkeerősebb tartományok lakóit.

Az 1683 és 1751 közötti majd háromnegyed évszázadban tehát számos rendelet született, amelyek általános érvénnyel szabályozták a katonaság és a polgári népesség együttélését, amelyek egyszer nüánsznyi, másszor pedig gyökeres változást hoztak a rendszer működésében.

Az alábbiakban röviden azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a 17-18. századi magyar politikai elit milyen hatást tudott gyakorolni a Haditanács által kiadott regulamentumok tarta 1 mára.

III. A magyar rendiség és a regulainentuinok

A nemesi eszmerendszer szerint - amelyre fentebb már utaltunk - a hadsereg vezényleti joga a királyt illette, de a fegyveres erő fenntartásához szükséges adó megajánlása és a befizetés módjának (készpénz vagy termény)4"’ megállapítása az országgyűlés hatáskörébe tartozott. Az előző fejezetekből nyilvánvalóvá vált, hogy a katonaság eltartását szabályozó rendeletek mindkét területet befolyásolták. Példaként lehet megemlíteni az ezredek elhelyezésének kérdését, amelyről elméletileg az uralkodó dönthetett, de az közvetlen hatást gyakorolt az adószedés módjára is. A csapatok szálláshelyei határozták meg ugyanis, hogy mely települések tudtak részben természetben és melyek kizárólag készpénzben adózni, ezért feltételezhető, hogy e jogszabályok a diéta napirendjén is szerepeltek, amiről a most következő fejezetben lesz szó.

A felszabadító háború éveiben több tízezres reguláris seregek állomásoztak Magyarországon. Ezért a 17. és 18. század fordulóján a hazai politikai elit követelni kezdte, hogy az Örökös Tartományok mintájára egy Magyarországon korábban nem létező intézmény, a rendi biztosság alakuljon a katonaság és adózás problematikájának kezelése, valamint a lakosok érdekeinek védelme érdekében. E hivatal 1723-ban Tartományi Biztosság

4IU A 17-18. században nem egyszer előfordult, hogy a rendi gyűlések gabonaadót ajánlottak meg készpénz helyett, (ld. Baráth, 628. o. uo. 715. o.. és CJH CD 1625. évi XI. te.) Az 1683 és 1722 között kivetett porció alapú adó is részben terményadó volt. mivel annak részét képezte a lovak és katonák természetbeni ellátása. Sőt az 1734 és 1736 közötti concursusok is alkalmasint gabonaadót szavaztak meg. (ld. SZÍJÁRTÓ, 2005, 235. o.)

82