Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
Ugyan a vértes és dragonyos ezredek lóállományát csökkentették 1726-ban,4”7 de ez újabb arányeltolódáshoz mégsem vezetett, mivel a magyarországi katonai szabályzat már 1723-ban is az alacsonyabb lóállománnyal számolt.411* Természetesen, megnyugtató választ akkor kaphatnánk a tennészetbeni adózás nagyságával kapcsolatos kérdésre, ha több év kimutatásai is rendelkezésünkre állnának, de ilyen a Helytartótanács megalakulása előtti évekből valószínűleg nem fog előkerülni, mert e kormányszerv kapta feladatául a megyei számadások rendszereses el lenőrzését.41,4 A Habsburg uralkodók által biztosított könnyítést, a természetbeni adózás engedélyezését - mint láttuk - szinte annulálta a mezőgazdasági termékek szabott árú elszámolása. Ebből a szempontból az 1723. évi változtatás hatása is kettős volt: egyrészt növekedett a pénzadó súlya a készpénzben amúgy is szegény országban, másrészt viszont végleg megszűnt a húsadási kötelezettség, amelyet korábban a tényleges ár töredékéért számítottak be az adóban. Ennek pozitív és negatív hatásainak felmérése további, kistérségenként végzett, összetett vizsgálat tárgyát képezheti. A katonai hivatalok a vizsgált korszak kezdetén még kizárólagos jogkörrel rendelkeztek a kihágások kivizsgálásával kapcsolatban. Ezek monopóliuma azonban lépésről lépésre csökkent. A földesuraknak és polgári hivataloknak először a tetten ért katonák letartóztatási joga adatott meg, majd 1720-tól a kihágások a jogsértések körülményeinek felderítésében is egyre nagyobb szerephez jutottak, sőt ezt a folyamatot tovább erősítette a Tartományi Biztosság megalakulása. A szolgáltatások igénybevételének szabályai tehát kötöttek voltak, a számadásokra vonatkozó rendelkezések azonban sajnos szűkszavúak. Az bizonyosnak látszik, hogy a katonák a téli kvártélyokra vonulás és előfogatok igénybevétele előtt megfelelő utalványt kaptak, amely feljogosította őket a szolgáltatások használatára. Az élelmiszerek elfogyasztását és a forspontokat elismervény kiállításával kellett igazolniuk. A regulamentwnok egy-két havi elszámolási kötelezettséget írtak elő a polgári és a katonai hatóságok számára. A felhalmozódó adótartozások behajtásának kezelése eleinte a fegyveres erők kénye kedve szerint történt, de ez a lakosok számára káros gyakorlat papíron 1693-ban megszűnt. A Rákóczi-szabadságharc után a hadbiztosság ismételten magához ragadta a végrehajtásához kötődő feladatok irányítását. A civil hivatalok befolyása 1715 után növekedett meg ismételten a királyi rendeletek értelmében, hiszen ekkortól a megyék kezdeményezésére lehetett végrehajtást alkalmazni. A polgári népesség érdekeinek védelme az ország békéjének megőrzése miatt elengedhetetlenül fontos volt. Ezért a kiadott pátensek utasításokat tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy a katonák ne nyújtsanak segédkezet a jobbágyoknak a földesuraikkal szembeni egyéni bosszúra, a katonák mutassanak kellő tiszteletet a megyei és városi magisztrátusok irányába, valamint a földesurak vadászati kiváltságait a fegyveresek ne korlátozzák. 407 * * 407 Wrede III. 46. és 53. o. 40s PML IV. 91. 31. tétel X f. 41)9 Ember. 1983.21.0. 81
