Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
jóval szűkszavúbbak, és úgy tűnik, hogy itt a hazánkban tapasztaltnál is jelentősebb volt a katonai hivatalok súlya. E rövid kitekintés végén megállapíthatjuk, hogy a Habsburg Monarchia keleti és nyugati területei közötti legfontosabb hasonlóság a katonáknak nyújtott szolgáltatások (szállás esetén a szobák, elöfogat esetén az egységenként járó szekerek száma) területén tapasztalhatók. Ugyanakkor a szolgáltatások anyagi ellentételezésében jelentős különbségek voltak: a szállításokért feltehetően nagyobb összeget kaptak készhez a cseh vagy osztrák lakosok, és ők a terményeiket is piaci feltételekkel értékesíthették a fegyveres erőknek. Nem szabad elmenni azon tény mellett sem, hogy a rendelet szövege alapján ekkor az ott szolgáló katonák többnyire már kaszárnyákban vagy kvázi kaszárnyákban állomásoztak szemben a magyarországi helyzettel, amelyet a modern kutatási eredmények is megerősítenek.400 Összegzés A 17-18. században számos uralkodói rendelet látott napvilágot, amelyek célja a Habsburg Monarchiában, és azon belül a Magyarországon elhelyezett katonai egységek ellátásának és elszállásolásának biztosítása volt a lakosság és a fegyveres erők kölcsönös elégedettségének fenntartása mellett. Ezek közül a legfontosabbak a nyomtatásban is megjelent regula ment umoV. voltak. E pátensek - mindenekelőtt - a szüntelenül fellépő visszásságokat próbálták orvosolni, amelyek a fegyveres erők és a civil lakosság kényszerű együttműködéséből fakadtak. Eleinte e jogszabályok csupán tényszerűen közölték a polgári és katonai hatóságokkal az együttélés szabályait (1695). Majd idővel az utasítások arengájában megjelent a kibocsátás indokaként az udvar hibás döntéseiből fakadó panaszok nagy száma (1697), a török veszély ismételt jelentkezése (1716), a béke megőrzésének szükségessége (1720), a kihágások megszűnése, az adófizetési kötelezettségek könnyítése (1723, 1730), a lakosok terheinek csökkentése (1747), és végül a tartományok nyugalmának fenntartása (1751). A hadsereg feletti vezényleti jog mindenkor uralkodói hatáskörben maradt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a király határozta meg a Magyarországon elszállásolandó csapatok létszámát és fegyvernemét. A királyi hivataloknak e területen gyakorolt döntési szabadsága az 1690-es évektől valamelyest szűkült, mivel ekkortól a hadbiztosoknak és a rendi méltóságoknak a katonák országon belüli elhelyezéséről egyeztetniük kellett egymással, és csupán célként fogalmazták meg a módosabb vidékekre történő szállásolás elvét. A Rákóczi-szabadságharc után egy ideig a concursusok is foglalkoztak a feladattal, majd a Helytartótanács megalakulása után e testület javaslata alapján az uralkodó véglegesítette a kvártélyozás rendjét. A katonáknak járó ellátmány vagy porció értéke eleinte havi 3 Ft-ot (napi 6 krajcár) tett ki, amely alatt napi két font kenyeret, egy font húst, és egy icce bort értettek. A felszabadító háború végére a természetbeni ellátást fokozatosan megszüntették a számos visszaélés miatt, és csupán a kenyérszolgáltatás maradt meg. 400 Pausner - Scheutz- Winkelbauer. 173. о. 77
