Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
1729-ig. Ekkor az országgyűlés évi 24 000 Ft megfizetésével megváltotta a gratuitus labort, amelyre a következő regulamentum már reflektált. Eszerint a várparancsnokoknak a karbantartási munkák elvégzésére munkásokat kellett fogadniuk. Ha ez nem sikerült, akkor jelentést kellett tenniük a Helytartótanács számára, amely közhírré tette, hogy napszámosokat keresnek az egyik vagy másik várnál. A hirdetés sikertelensége esetén e hivatal elrendelhette közmunkások kivezénylését, akiknek kézi munka esetén napi 4 garas (12 krajcár), szekérrel és egy segítővel végzett szolgálat után 25 garas (1 Ft 15 krajcár) járt. Nem lehetett várnál végzett munkára kényszeríteni az embereket aratás (június 27-től augusztus 20-ig), szüret (szeptember 29-től október végéig) és télvíz (november 1-től április 30-ig) idején. E szabályokon és a megállapított munkabéren a későbbi regulamentumok nem változtattak.3“ A különböző erősségek számára járó többletszolgáltatások eleinte nem szerepeltek a királyi rendeletekben, hanem feltehetően a régi szokások éltek tovább. Az árak emelkedése miatt azonban 1715-től a várak helyőrségét ellátó megyéknek többletellátmányt kellett biztosítaniuk számukra. Ezeket először az 1722/23. majd az 1728/29. évi országgyűlésen tették az ország adóterhének részévé, hogy egyszerűsítették a megyék igazgatási feladatait. A regulamentumok elsősorban olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a lakosság vagy a fegyveresek feladatait és kötelezettségeit szabályozták, illetve elszámolási és jogszolgáltatási eljárások rendjét határozták meg, de ezek mellett számos, a nemesek és polgárok érdekeit védő intézkedést is írásba foglaltak, amelyek a hétköznapi élet egyes mozzanatait aprólékosan rendezték. Ezekről az alábbiakban lesz szó. II. 2.1. A polgári népesség érdekvédelmét szolgáló előírások A Habsburg Monarchia hadseregének jelentős hányada Magyarországon tartózkodott részben helyőrségi szolgálatban, részben pedig a lakosságnál elszállásolva. A nagy létszámú fegyveres erő fenntartásához elengedhetetlenül szükséges volt a népesség számbeli és vagyoni helyzetének megőrzése, gyarapítása. Emiatt a civil lakosságot védeni kellett a katonák erőszakosságával és fosztogatásával szemben, amelyre vonatkozóan a regulamentumok is tartalmaztak utasításokat. E kérdés stratégiai jelentőségére a bevezetőben említett, 11. Rákóczi Ferenctől származó idézet világít rá egyértelműen, amely szerint a szabadságharc kirobbanásának okát és széles társadalmi bázisát a katonai önkény és fosztogatások teremtették meg. Éppen ilyen fontos volt a nemesség megnyerése a helyi kormányzatban betöltött szerepe miatt. E társadalmi csoport érdekeinek tiszteletben tartására vonatkozó pontok szintén helyet kaptak a szabályzatokban. E fejezetben először a lakosság nagyobb hányadát kitevő paraszti és polgári, majd a nemesi csoportokat érintő, a korábbiakban még nem ismertetett előírások kerülnek bemutatásra. Az előbbi réteg védelmét illetően csekélyebb mennyiségű egyértelmű utasítás olvasható. A jobbágyok és nemesek pénzügyi érdekeit sértő tábori borkimérés, 36 36S MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 137. v. Regulamentum 1745 В 6. f., Regulamentum 1751. G l.f. 71
