Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
léptékű változások azonban nem jelentek meg a törvényekben, ahogyan azt már említettük, sőt eleinte a királyi rendeletekben sem. Az első szabályzatokból csupán arról értesülünk, hogy a katonaság eltartására szolgáló porciókat mindig a teljes létszámú ezredek után vetik ki, hogy az ország közigazgatási területén kívül, illetve a várakban elhelyezett egységek is a kincstártól ugyanazt az ellátmányt kapják, amelyet a vármegyékben elszállásoltak.362 Ezt követően az 1715. évi szabályzatban jelenik meg, hogy a várakban elhelyezett egységek számára kiegészítő összeget kell fizetni, amelynek nagysága a tisztek esetében napi egy krajcár, az altiszteknek és közlegényeknek pedig az iménti összeg kétszerese, mivel az itt állomásozó egységek nem részesültek a házigazdával közös világításban és tüzelőben. Ezeket a befizetéseket a hadipénztárakba kellett eljuttatni. A várakban állomásozó katonák további napi egy krajcárban részesültek, természetesen az őket eltartó megye kasszájából, hogy az itt drágábban megvásárolható hús beszerzését biztositsák. Sőt, a méltatlankodás megelőzésére, a rendeletek megemlítik, hogy a megyék ezekben az esetekben még jól is járnak, mert a tényleges húsadás alól mentesülnek.363 Ezt a gyakorlatot az 1723. évi országgyűlés eltörölte, mivel az ekkor kért adóemelést a rendek csak úgy szavazták meg, ha a helyőrségi szolgálatot ellátó egységeknek járó többletet is beolvasztják ebbe az összegbe.364 E járandóságok mértékét nem szabad alábecsülni, mert ezek az összegek Magyarország éves adóterhének 1/6-át is elérték, miként azt egy kortárs által készített kimutatásban olvasni lehet.363 Az országgyűlést követően a megajánlott adón felül ismét többletjövedelemhez jutottak a várakban állomásozó helyőrségek,366 amit az 1730. évi szabályzat eltörölt, mivel azt újabb adóemelésbe ezeket ismételten beszámították.367 Az 1723 előtti pátensek a várakban szolgálók jelentősebb anyagi igényeivel törődtek, de az ingyenmunkával egyáltalán nem. Ezért okunk van feltételezni, hogy ezt a korábbi évszázadokban gyökeret eresztett hagyományok alapján szervezték 362 Hornyik, 430. o. Lünig 11.708. o. j6j MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 3. 33. r. „Quoniam vero excubantes in fortalitiis centuriae, vel commendanti salgamo cum hospite communi ubivis locorum potiri nequeunt, proinde comitatus, apud quos hujusmodi praesidiarii cum alimonia sua assignati, sicque illi ab actualis illocationis, seu dandi hospitii onere exempti sunt, officialibus superioribus ad quamlibet portionem oralem unum cruciferum, subofficialibus autem et gregariis juxta capita quavis die duos cruciferos. et taliter pro his menstruatim unum integrum, pro illis vero medium florenum, ex quo resultante fundo Nostrum Caesareum Generale Commissariatus Belli Officium salgamum subministiari faciet, in nostras ibidem locorum Caesareas Generales Cassas, seu Arcas Campestres secundum assignationes commissariaticas exsolvant. Et quidem libra camis in fortalitiis pro duobus crucigeris vix acquiri potest, insimul autem ab hac praestatione naturali regnicola immunis habetur, igitur ab isto cuilibet carnis portioni unus adhuc cruciger pro supplemento gratis addatur, sicque eatenus unus florenus, et medius suppeditetur.” MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 4. 63. v. LÜNIG II. 740-741. o. 364 PML IV. 91. 31. tétel. 9. f. ,w’ Erről bővebben lesz szó a 111. 6. fejezetben 367 MOL N 47. Lad. К. Fasc. A. No. 11. 133. v. 70
