Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
egy garast a katonák a hadipénztárakba fizessék be, és ezzel az összeggel csökkentsék az adótartozásokat.319 Mária Terézia 1745-ben csekély mértékben szigorította apja 1737. évi rendeletét, miszerint a beszedett garasokat csak a harmadik hét kezdetétől vonhatták le a hátralékosok tartozásából.359 360 Az 1751. évi szabályzat szerint már az első héttől járt napi egy garas a katonáknak, míg a második héttől már kettő. Ebből az egyiket a restancia csökkentésére fordították.361 így a katonák ismét érdekeltté váltak a végrehajtások elhúzásában. A szabályok értelmében a lakosságnak legkevésbé sem állt érdekében, hogy pontatlanul fizesse az adót, ellenben a katonáknak rendkívüli jövedelemforrást jelentett az executiora történő kirendelés, sőt az adózó minél később tudta kifizetni tartozását, annál nagyobb jövedelemre tettek szert. A lakosság érdekeit figyelembe vevő rendelkezéseket elsősorban 1723 után figyelhetünk meg, mivel a Hadbiztosság hatásköréből kikerült a hátralékok behajtásának közvetlen felügyelete, illetve 1737-től a végrehajtás során beszedett pénzt levonták az adóból. Mária Terézia uralma alatt ismét szigorúbb előírások léptek életbe, amelyen vajmi keveset segíthetett a gyalogosok kivezénylése. A jobbágyokat és a polgárokat a 18. század első felében azonban nem csupán a végrehajtáshoz kapcsolódó többletköltségek terhelték, hanem a várakban szolgáló helyőrségekhez kapcsolódó kiadások is, amelyekről az alábbiakban lesz szó. II. 2. k. A várakban szolgáló katonák többletjövedelmei és az ingyenmunka Az 1686 előtt alkotott törvények között szép számmal találni olyan országgyűlési végzést, amely a váraknál végzendő ingyenmunka mennyiségét szabályozta, illetve ennek megyék szerinti végházakhoz rendelését tartalmazta. A felszabadító háború következtében Magyarország csaknem visszanyerte középkor végi kiterjedését, és ennek következtében számos erősség került a Habsburg katonaság kezébe. E jelentős 359 MOL C 13. 1737. november 30. A katonaság téli ellátásáról. „[...] applacidamus, ut milites officiales non minus quam et gregarii dum in comitatibus aut sepratas portas habentibus districtibus executores agunt, sola intertentione a morosis contribuentibus iisdem gratis praestanda sint contenti, ille vero grossus, qui pro secunda et reliquis exmissae executionis septimanis una cum alio in vicem haustus exigi admisso grosso in morosis contribuentibus desumi consuevit, ac in utlie et emolumentum executionis cessit, deinceps quoque dietim in morosis contribuentibus desumatur quidem, nihilominus tamen talismodi duo grossi a singulo moroso contribuente, cui primum miles executor illocatur. praeter gratuitum victum dietim exigendi, in detalcationem restandarum ab ejusmodi moroso contribuente debitarum acceptentur, hoeque fine ad cassam comitatus deferantur, et exinde militiae pro ratis his assignationem habenti una cum residua contributionali pecunia eo confluente erogentur.” A rendelkezést 1738. június 2-án III. Károly megerősített. Ld. Uo. 1738, június 2. A végrehajtási garas tárgyában. 360 RegulamENTUM 1745. В 5. r. 361 Reüulamentum 1751. F 1. r. 69
