Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
fizetniük, amíg az adóhátralékot ki nem egyenlítették.354 A végrehajtóknak fizetett pénzt nem a hátralékok csökkentésére fordították, hanem az a katonák különjövedel- meként szolgált. 1714-től a megyei alispánt és a szolgabírákat kötelezték arra, hogy tegyenek jelentést a hátralékosokról.355 Ezt a rendelkezést a következő évi pátens is megerősítette, sőt a jelentési kötelezettség elmulasztása esetén a területi hadbiztosoknak jogukban állt katonákat küldeni a megyei tisztviselőkhöz, akiknek kötelességük volt a fegyvereseket azonnal továbbirányítani az adótartozást felhalmozókhoz. Az execution vonuló katonák ellátási költségét az adózóknak jóváírták.3,6 Ez azt jelentette, hogy a városi és megyei hivatalok szűk mozgástérhez jutottak a végrehajtás igénylésével, mivel a megyén belüli tehetősebb helységektől beszedett adó ideig-óráig haladékot biztosíthatott az elmaradóknak, a hiányzó összegek előteremtéséhez. A megalakuló Tartományi Biztosság 1723-tól átvette e feladatkört, minthogy ettől kezdve ez kérvényezhetett végrehajtást az adózókkal szemben, és csak tétlenség esetén kezdeményezhette azt a Hadbiztosság. A korábbiaktól eltérően a regitlamen- tum utalást tett arra, hogy az adósokat idejekorán tájékoztatni kell a végrehajtás megkezdéséről. A rendelet megemlítette azt is, hogy a végrehajtó katonák létszámának arányban kell állnia a hátralék mértékével.35' Az 1730. évi szabályzat egyértelművé tette, hogy a végrehajtást végző katonáknak bort, illetve sört is adni kellett a kenyér mellé, amelynek hiányában további egy garas járt nekik. Ugyanakkor a hátralékosok helyzetének enyhítése érdekében lehetőleg megyén vagy városon belül elhelyezett gyalogosokat kellett az adótartozást felhalmozók lakására vezényelni.358 III. Károly a szabályok szigorát 1737-ben enyhítette, ugyanis a török háború és a terjedő pestisjárvány sújtotta lakosság terheinek enyhítése érdekében a Helytartó- tanács kérésére elrendelte, hogy a végrehajtások második hetétől kezdve szedett napi ~>54 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 14. 12. v. „Si generalis Bellicus Quaestoratus executionem contra morosos necessariam judicaret, et proptcrea brachium a copiis in vicinia hybemantibus requireret, id sine tergiversatione praestandum, ipsa vero executio sequentibus gradibus perficienda foret, nempe ut ad eam commendatis prima septimana nihil nisi naturalia pro competentibus oralibus et equilibus portionibus praebendum, pro secunda sep-timana autem unicuique protioni orali unus grossus, seu tres crucigeri, et pro tertia septimana duo grossi, et tamdiu hoc modo in poenam morae de septimana in septimanas superaddendi, et exolvendi erunt, donec executio duratura fit.” 355 MOL A 35. 1714. március/No. 25. ,5i’ MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 3. 35. r-v. „Quod e contra restantiarios ipsos attinet, per officiales comitatenses morosa dominia et contribuentes superioribus et bellicis commissariis denuncientur, ut mediante praefata executione ad debita sua praestandi compelli possint. Quod si vice-comes aut judex nobilium contribuentes morosos denunciare recuset, ac consequenter restantiarii non innotescerent, tunc vel supremus districtus, vel existens in comitatu Bellicus Commissarius facultatem habebit, proportionatam restanti, seu residuae summae militiam, cui vero erga faciendam Regno bonificationem victus diurnus in itinere assignandus foret, ad vice- comitem mittendi, quidem tenebitur, eandem militiam quantocius, ac absque dilatione ad bona restantiariorum ipse mittere, a quo primum tempore exeeutionis dispendia initium sument.” 357 PML IV. 91. 31. tetei. 12. r. 35s MOL N 47. Lad. K. Fase. No. 11. A. 137. r. 68
