Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek

II. 2. j. Az adóhátralékok behajtásának szabályai

A törökellenes felszabadító háború bő másfél évtizedében a lakosságot felbecsülhetetlen mennyiségű adó fizetésére kötelezték, amelyet az a folyamatosan fennálló hadiállapot és a rossz közbiztonság következtében ellehetetlenült termelőmunka hiányában nem tudott maradéktalanul leróni. A különböző szak- és szépirodalmi munkák egyöntetűen arra utalnak, hogy a felhalmozott adóhátralék esetében a hiányzó részleteket fegyveresek hajtották be a kiszolgáltatott lakosságtól, méghozzá rendkívül kegyetlen körülmények között, amelyet a kortársak a latin terminus átvételével executiónak neveztek. Az azonban kevéssé ismeretes, hogy a restanciákat milyen szabályok alapján kellett volna beszedni.

A felszabadító háború első éveiben a magyar közigazgatás a hazai jogszabályok és a korábbi gyakorlat ellenére nem tudott érdemi befolyást gyakorolni a kivetett adó összegére és a behajtás módjára. Ebben az időben a Habsburg Monarchia katonai vezetői, illetve a hadellátást biztosító Hadbiztosság főtisztviselői hozták meg e kérdésben a legtöbb döntést, és e helyzet nem is változott egészen az 1690-es évek elejéig.332 Éppen ezért az 1683. évi szabályzat szót sem ejt az adóhátralékokról. A kaotikus állapotokat és a katonaság önkényét egy 1693. október 11-én kibocsáj- tott, a nádornak szóló rendelet próbálta megszüntetni, amely a hátralékok behajtását a következő feltételekhez kötötte:

1. Végrehajtást csak a lakók és a megyék kezdeményezhetnek.

2. Abban az esetben, ha a megyék a rájuk kivetett adót a meghatározott időben nem tudják befizetni, akkor a Hadbiztosságnak jogában áll a megye képviselői ellen eljárni.

3. A hadbiztosok csak hátralékos porció vagy készpénzfizetés esetén járhatnak el a megye képviselőivel, azaz az alispánnal és azokkal szemben, akik őt méltóságban követik.

4. A megye kérésére annyiszor kell biztosítani a karhatalmat a végrehajtáshoz, ahányszor csak a megye kéri.352 353

A 17. és 18. század fordulóján Magyarország éves hadiadóterhe elérte a 4 000 000 Ft- ot, amellyel az a néhány évvel korábbi kétszeresére emelkedett, és valószínűleg az adóhátralékok is megszaporodtak. Ennek ellenére az 1697. és 1699. évi szabályzatok nem tartalmaznak utalást a végrehajtással kapcsolatban, azt csupán 1711-ben rendezték újra. Az execuliot ekkor kizárólag hadbiztos a katonai közigazgatás kezdeményezhette, amelyhez a karhatalmat akár a szomszédos megyékből is biztosítaniuk kellett a fegyveres erőknek. A hátralékosnak a végrehajtás első hetében csak a kivezényelt katonákat kellett ellátnia, a másodikban azonban ráadásként napi egy garast, azaz három krajcárt, majd a harmadik héten pedig még egy garast. Ezt addig kellett

352 IvÁNYi, 1991. 143.0. skk.

353 HORNYIK, 435-436. o.

67