Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
azonban a hús ára miatt mindenképpen tetemes anyagi károkat szenvedett el. A dolgozat végén szereplő XI. számú melléklet mutatja a polgári népességnek a katonaság eltartásához kapcsolódó anyagi veszteségeit. A kimutatás elénk tárja, hogy a különböző egységek elszállásolása esetén a falvak és városok lakói milyen mennyiségű természetbeni juttatással tartoztak a fegyveres erők számára 1716 és 1720 között. A közölt adatok mindig a teljes létszámra feltöltött egységekre és egy egész hónapra értendők. A porciók aktuális havi elszámolási értékét az 1716. évi regulamentwn tartalmazta, amely szerint a kenyér- és a húsellátást is havi 1-1 Ft összeggel számították be a lakosság által fizetendő adóösszegbe. A termények értékét tartalmazó rovatok az 1716. évi kecskeméti piaci adatokon alapulnak a teljes létszámra feltöltött elszámolási egységre (század vagy törzskar) vetítve, amelynek kiszámítási kulcsa az alábbi: porciókra vetített terményár megszorozva a porciók számával, valamint ez utóbbi összeg a hónap napjainak számával.305 A kenyeret tíz font súlyúnak tekintettük a fentebb közölt becslés alapján. Az utolsó oszlopokban a hús és a kenyérbeszolgáltatás miatti egyenkénti, majd összesített veszteségadatok olvashatók, amelyeket az előző két oszlop legkedvezőbb és legrosszabb adatainak összesítésével kaptunk meg. Az adózóknak az 1716. évi egész országra vonatkozó összes veszteségét sajnos nem lehet megállapítani, mivel ahhoz egyrészt pontosan ismerni kellene az országban állomásozó katonaság létszámát, másrészt a különböző vidékek piaci árait is. Már a kecskeméti adatok is azt sugallják, hogy a lakosoknak a katonaság természetbeni ellátása országosan több tízezer vagy akár százezer forintos nagyság- rendű bevételkiesést okozott, de más becslések szerint ez az összeg 1722/23-ra az évi egy millió Ft-ot is meghaladta.306 Az 1723 utáni években a kvártélyosok már nem kaptak a házigazdától húst, hanem helyette napi 3 krajcár járt nekik, amely nem mindig volt elegendő annak megvásárlására. Sopronban e termékért 1723 és 1741 között 4,38 és 13,5 dénár (2,68- 8,1 krajcár) közötti összeget kellett fizetni. Kecskeméten az 1724 és 1750 közötti évtizedekben 3-6 dénárért (1,8-3,6 krajcár) mérték a hús fontját. Itt ekkoriban a kenyér egyszer 8, másszor 28 dénárért (4,8-16,8 krajcár) cserélt gazdát. Tehát ennek napi költsége 0,96-3,36 krajcárt tett ki, ami szerencsés években kifizetődővé tette a lakosság számára a katonák természetbeni ellátását. Egy Pozsony megyei 1742-ből származó adat szerint az átvonuló katonáknak adott húson a parasztság fontonként máfél krajcárt, az icce boron pedig két krajcárt veszített minden egyes alkalommal. A károkozásokkal együtt így a megyét egy év alatt sújtó károk összege meghaladta a 90 000 Ft-ot.307 A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a falusiak és a városi polgárok a felszabadító háború idején és az 1710-es években valóban komoly anyagi áldozatot 305 A regulamentumok a katonák havi ellátását egységesen 30 napra írták elő. Ez a hat téli hónap esetében mindössze egy (szökőévben kettő) nap eltérést eredményez a naptári napok számához képest (180 elszámolási nap és 181 naptári nap). 306 MÁLNÁSI, 173. 0. 307 MOL 1 57. 14. cs. 1719 és 1764 közötti iratok. 463. r. skk. 59
