Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
pedig IBO és 210 dénár között mozgott, ami 1 Ft 48 krajcár és 2 Ft 6 krajcár közötti értéket jelent. Ezek messze felülmúlják a szabályzatokban szereplő 1 Ft 30 krajcáros adóelszámolási értéket. A kenyér árával kapcsolatban Sopronból nem rendelkezünk adatokkal az 1690-es évekből. Kecskeméten egy darab hozzávetőleg 10 font súlyú kenyér 1694-ben 12 és 17 dénár közötti (7,2-10,2 krajcár) összegbe került.300 Ez utóbbi esetben a napi jóváírási érték (2 krajcár) és a piaci árak közel álltak egymáshoz. A Rákóczi-szabadságharcot követő békés évtizedekben az alapvető élelmiszerek hol többe, hol kevesebbe kerültek. Sopronban 1711 és 1723 között -amikor az a katonák porciójának részét képezte - a napi húsellátmány 3,73 és 13,75 dénár (2,23-8.25 kr) közötti értéken cserélt gazdát, miközben Kecskeméten ugyanezért 5 és 8 dénár (3-4,8 kr) közötti összeget kellet kifizetni.301 Tehát az elszámolási és tényleges árak ismételten jelentős mértékben eltértek egymástól az adózók rovására. A kenyérrel kapcsolatban ebből az időszakból sajnos csak a kecskeméti adatok állnak rendelkezésre, ez 8 és 30 dénár közötti árat jelentett 1712 és 1745 között.302 Egy vekni súlya a fentebbi becslés szerint mintegy 10 font körül lehetett, ezért a napi ellátmány értéke 1,6 és 6 dénár (0,96 és 3,6 kr) közötti tartományban helyezkedett el. Bizonyos években tehát előfordulhatott, hogy a parasztság számára érdemes volt a katonákat kenyérrel élelmezni, mert az piaci ár feletti adójóváírást tett lehetővé. Ez persze inkább csupán az Alföldre és az ország északkeleti részére vonatkozik, hiszen a Nyugat-Dunántúlon az élelmiszerárak magasabbak voltak, miként az a fentebbi kis összeállításból is látható. Az állatoknak járó porciók értékének kiszámítása lényegesen nehezebb, mert a forrásokban szereplő vételárak térfogatmértékben szerepelnek, a katonai szabályzatok viszont súlymértékeket adnak meg. Emiatt a korabeli takarmány árának megállapítása szinte teljességgel lehetetlen, mivel a zabszemek sűrűsége 38-60 kg/hl között ingadozik minőségtől függően. További problémát jelent, hogy a rendelkezésünkre álló feldolgozások nem közük egyértelműen a mértékegységek pontos nevét, márpedig a 17. és 18. században még számos helyi mértéket használtak, amelyek térfogata, súlya jelentősen eltért egymástól. Ha megvizsgálunk egy háborús évet, akkor nyilvánvalóvá válnak a hadsereg természetbeni ellátásának anyagi terhei és az okozott veszteségek. III. Károly első török háborújának (1716-1718) első évében Magyarország 118 000 porció adót fizetett, amelynek 2/3-a, azaz 78 666 2/3 katonáknak és 1/3-a, 39 333 1/3 lovaknak járt.303 Ebben az esztendőben Kecskeméten egy font marhahús 5-6 dénárba került (3-3,6 kr), és a kenyér ára 17 és 30 dénár (10,2 kr 18 kr) között ingadozott, amely alapján a katonák napi kenyérellátmányának összege 2,04 és 3,6 kr közé tehető,304 tehát a kenyér elszámolási értéke még szerencsés esetben is csupán megközelítette a piaci árat. A lakosság jl,° Iványosi-Szabó, 1985. 283. o. A kenyér súlyával kapcsolatban Kecskemétről csupán 1745- ből rendelkezünk adattal, amikor a cipó 10 font azaz 5,6 kg súlyú volt. A paraszti háztartásokban még a 20. században is legtöbbször 4-6 kg-os kenyereket sütöttek. Ld. uo. 192. o. 301 DÁNYI - ZlMÁNYI, 160. o. Iványosi-Szabó. 1985. 288. o. 31,2 Iványosi-Szabó, 1985. 283-284. o. 303 Feldzuge, XVI. Band. 250. о. 304 Iványosi-Szabó, 1985. 283. о. és 287. о. 58
