Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
Az ingyenes előfogat-adási kötelezettséget 1751-ben eltörölték az országgyűlésen megajánlott adóemelésért cserébe. Ekkortól minden négyökrös szekérért állomásonként 48 krajcárt kellett fizetni. A rendkívüli szállításokért pedig igavonó állatonként és mérföldenként 6 krajcár térítés járt. A hadbiztossági utalvány nélkül utazó magányos katonának állomásonként 2 Ft-ot kellett fizetniük.212 Az előfogatokkal kapcsolatos szabályokon 11. József (1780-1790) uralkodásáig nem változtattak. A katonaságnak járó ellátmány és szolgáltatások ismeretében célszerű megvizsgálni, hogy a természetbeni ellátás vajon fedezte-e a lakosság ezzel kapcsolatos költségeit. A század első felére vonatkozóan egyáltalán nem rendelkezünk e kérdésre vonatkozó adatokkal. A 18. század végén a változatlan elszámolási értékek százezer forintos nagyságrendű veszteséget okoztak a lakosságnak/43 II. 2. g. A katonaság eltartásának tényleges költségei Az előző fejezetek adatai szerint nyilvánvaló, hogy a mindenkori uralkodó meglehetősen ritkán változtatta meg a különböző termények elszámolási összegét, sőt a legtöbb tételé a 17. század vége és 1848 között, mintegy másfél évszázadon keresztül állandó maradt. Az is igen valószínű, hogy a jelzett adó-jóváírási értékek nem fedezték a mező- gazdasági termékek bekerülési költségét.244 Az alábbiakban egy nyugat-magyarországi szabad királyi (Sopron) és egy alföldi mezőváros (Kecskemét) árrendszerével vetjük össze a regulamentumokb'án közölt térítések mértékét. A katonák és lovak ellátmányának értéke az 1683. évi szabályzat szerint egyaránt 3 Ft-ot tett ki. A huusmcmnskost árát azonban 1695-ben 1 Ft 30 krajcárban állapították meg,292 293 294 295 amelyen két évvel később nem változtattak, de ekkor már a napi két font kenyér ennek nem képezte részét, mert azt attól függetlenül kellett biztosítani.296 1699-ben napi 2 krajcár adó levonását tettek lehetővé a katonáknak adott kenyérért vagy húsért cserébe. A következő, 1711. évi regulamentum mind a napi két font kenyeret, mind a napi egy font húst havi 1-1 Ft-tal számította be az adóba, amely napi 2-2 krajcár elszámolási értéket tett ki.297 * 299 Ezek az elszámolási értékek a 18. századi szabályzatokban nem változtak. A korabeli árviszonyok alapján az élelmiszereknek ekként megállapított értéke nem egyszer messze alatta maradt a tényleges bekerülési költségnek. Sopronban egy font marhahús 1695-ben 9 dénárért (5,4 krajcár) talált gazdára,248 egy esztendővel később Kecskeméten pedig 6-7 dénárért (3,6-4,2 krajcár).249 Ez alapján Sopronban a katonáknak csak a húsadagja havi 270 dénárt, azaz 2 Ft 42 krajcárt tett ki, Kecskeméten 292 Regulamentum, 1751. P 2. v. 293 ScHWARTNER, 11. Band. 111. Theil, 85. §. 337-339. o. 294 Heckenast, 1985.407. o. 295 FIornyik, 426. o. 296 Lünig II. 711.0. 297 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 14. 10. v. 29li Dányi-Zimányi, 160. o. 299 Iványosi-Szabó. 1985. 287. o. 57
