Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek

szolgált a jogalkotás indítékaként.162 III. Károly későbbi rendeletéiben - az 1715 évihez hasonlóan - a lakosság javára történő apróbb könnyitéstől remélte az adófizetés elviselhetővé válását és a kihágások megszűnését.163

Mária Terézia 1745. és 1751. évi regulamentumaiban szintén csupán ismétli az iménti formulákat.164 165 A királynő 1747-ben az osztrák örökösödési háborúban a folyamatos szállítási feladatoktól kimerült lakosság kímélése érdekében szervezte újjá az előfogatolás rendszerét.163

Az 1711, 1716, 1720 és 1751. évi rendelkezések egyértelműen utalnak arra, hogy a jogalkotási munka részint az országgyűlésen, részint az adókivetéssel foglalkozó, az 1710-es években gyakran tanácskozó rendi gyűléseken, a concursusokon történt. Ezért az itt folytatott tárgyalások ismerete nélkülözhetetlen a pátensek keletkezési körülményeinek feltárásához. Ezeket a II. 3. fejezetben tesszük a vizsgálat tárgyává. Az uralkodók tehát jól ismerték az ország katonasággal kapcsolatos panaszait, és a sérelmes helyzetet újabb és újabb rendeletek alkotásával vélték megoldani.

11. 2. b. A katonaságnak megyék közötti felosztásával kapcsolatos rendelkezések

A különböző törvényhatóságok számára az évről évre visszatérő legfontosabb kérdést az jelentette, hogy megismerjék az általuk ellátandó csapatok nagyságát. Ez ugyanis a lakosok mindennapi életét befolyásoló tényező volt. A nagyobb létszámú katonaság eltartása sokszor egyet jelentett egész vidékek elszegényedésével és a falusiak meg- nyomorításával.

Az uralkodói felségjogok közé tartozott a hadsereg egységei állomáshelyének kijelölése, amelyet I. Lipót a törökellenes felszabadító háború évtizedében a Haditanács és a Hadbiztosság magyarországi tisztviselőin keresztül gyakorolt.166 Az 1690-es években a magyar rendek és Esterházy Pál nádor szerepe megnövekedett az adónak, és ezen keresztül közvetetten a csapattesteknek a megyék közötti felosztása tekintetében, de a fegyveresek számára járó szállás és ellátmány igénybevételére jogosító cédulákat (assignatio) még 1695-ben is csak a Hadbiztosság bocsájtóttá ki, azaz utalványozási jogköre ekkor még sértetlen maradt.167 Ez a gyakorlatban valószínűleg konzultációra késztette a feleket, mert komoly elszámolási nehézséghez vezethetett, ha a kivetett adó nagysága és az elszállásolt katonákra jutó igazolt eltartási költségek jelentősen eltértek egymástól.

Az 1697. évi szabályzat szerint a katonaság elhelyezése a hadbiztosság és a tartományok, azaz a nemesség feladatát képezte, ez utóbbiak a katonák kerületen vagy megyén belüli szállását határozhatták meg. Arra azonban figyelni kellett az egész

162 Lünig II, 732. o.

163 PML IV. 91. 31. tétel. 2. f. és MÓL N 47. Lad. К Fase. A. No. 11. 125. v.

164 Regulamentum, 1745. Al. f. Regulamentum, 1751. A 2. f.

165 CJH II.. 223. o.

166 Ivanyi, 1991. 137. o. skk. és 151. о.

167 HORNYIK, 426. о.

36