Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Összegzés
hogy országgyűlésen alkotott törvényekre, mint az 1729. évi ingyenmunkával és vadászattal foglalkozóakra, kellett reflektálniuk. Az uralkodói rendeletek rendkívül szerteágazóan szabályozták a katonaság és a civilek együttélését. Foglalkoztak a szálláshelyek kiutalásával, a fegyveresek ellátásának mikéntjével, az előfogatok igénybevételének rendszerével, az elszámolások, és az igazságszolgáltatás módjával. 111. Károly - hallgatva a kortársai javaslataira - elrendelte a kaszárnyák építését és fegyveresek összevont táborozását, de ennek végrehajtását a legtöbb megye kivitelezhetetlennek tartotta a vidéki lakosság túlterheltsége miatt. A törvényhatóságok és az udvar is támogatta a laktanyák építését, de mindkét oldal arra számított, hogy a költségeket a másik fél viseli majd. Az 1683 és 1751 közötti rendeletek másik érdekessége, hogy a katonáknak járó tennészetbeni élelemellátást, a Hausmamskostot az országos tiltakozás, valamint az azt ugyancsak ellenző udvari vélemények hatására kétszer kellett eltörölni, amire Magyarországon először 1699-ben került sor. A Haditanács azonban a magyarországi élelmiszer- árakat 1711-ben magasnak találta, ezért azt újból bevezette. Másodjára bő egy évtized elteltével, 1723-ban sikerült ismételten és immár véglegesen megszüntetni. Végezetül a rendeletek tartalmával kapcsolatban meg kell említeni, hogy amennyiben egy, a katonáknak nyújtott szolgáltatásért, mint például fuvarozás, a vidéki népességnek készpénztérítés járt, akkor a Magyarországon kifizetett összeg meg sem közelítette a nyugati Örökös Tartományokét. A különböző országos rendi fórumok lehetőséget biztosítottak a magyar rendek számára, hogy megkíséreljék a sérelmesnek tartott pontok saját igényeiknek megfelelő módosítását. A tárgyalások általában hosszúnak és fáradalmasnak bizonyultak. Példaként lehet említeni az ingyenmunka eltörlését, amelyet 1715-ben már célul tűzött ki az országgyűlés, de csak 1729-ben született törvény a kérdésben. Még hosszabb harcot kellett folytatni az előfogatok ingyenességének teljes eltörléséért, ami végül csak 1751-ben valósult meg. Az udvar a kínált engedményeket mindig a hadiadó-emelés elfogadásáért cserébe nyújtotta. A fentebbiekből látszik, hogy a királyi rendeletek megalkotásába a magyar nemesek is beleszólhattak, igaz, csak korlátok között. A rendeletek és törvények azonban annyit érnek, amennyit megtartanak belőlük, ezért nélkülözhetetlen a mindennapi élet viszonyainak feltárásához a végrehajtás vizsgálata, ha nem is országos színtéren, de legalább egy szűk területen, Pest megyében. A katonaság eltartását szabályozó rendeletek végrehajtása itt első sorban a magisztrátus kezében nyugodott, amelynek tagjai kötelesek voltak gondoskodni télen a hadsereg elszállásolásáról, az év egészében pedig a szükséges szállítási feladatok teljesítéséről, és az ingyenmunka elvégzéséhez szükséges személyek kirendeléséről. Mindemellett a falusi bírók feladatát képezte a kvártélyosok falun belüli elhelyezése. A katonaság eltartása igen súlyos terhet jelentett a vidéken élő emberek számára. A viták megelőzése érdekében az uralkodói rendeletek kiegészítése, vagy az abban foglalt szolgáltatási kötelezettség kibővítése céljából nem egy esetben kötött szerződést a törvényhatóság elöljárósága a kvártélyjogosult ezred tisztikarával. Ebben szabályozták a katonák napi ellátmányának mennyiségét, az őrszolgálatban részt vevő katonák élelmezésének mikéntjét és más hasonló kérdéseket. 185
