Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Összegzés
A szerződésekre és a többletjuttatásokon keresztül megvásárolt nyugalomra szükség lett volna, ugyanis a fegyveres erők a 18. század első felében eltekintve egy-két várostól még nem kaszárnyákban tartózkodtak béke idején, hanem a lakosságnál. Pest megyében az 1720-as évektől figyelhetők meg arra irányuló törekvések, hogy a tiszteket erre célra épített kvártélyos házakban helyezzék el. Az építési munkálatok megkezdődtek, és 1766-ra már legalább 103 kész és 7 épülőfélben lévő épület fogadta a katonákat. Békeévekben nem egyszer táborozott nagyobb létszámú egység Pest megyében vagy a közelében, amelynek során a fegyveresek ellátását részben vagy egészben az itteni lakosságnak kellett biztosítania. Ezek sorában az 1734. évi mezőtúri táborozás alkalmával fordult elő az a példátlan eset, hogy Pest és Bihar megye rendeletben rögzített kötelessége ellenére nem vett részt a csapatok ellátásában, mégsem érkeztek végrehajtók a járandóság beszedésére. Az elszállásolással vetekedő mértékű teher volt a fegyveres erők számára nyújtandó fuvarozás. A katonák sokszor önkényesen vételezték a szállító járműveket, és az igavonó állatokat sem kímélték. Azokban az esetekben, amikor fizetség járt a szállítmányozásért, a hadsereg méltánytalanul alacsony árat kínált. A két török háború alatt száz vagy akár ezerszám kirendelt szekerek mellől bizonyára számos állat elhullott a rossz bánásmód és a járványok miatt. Az 1717. évi adatok azonban azt mutatják, hogy az országos plénum előtt a veszteségeket szándékosan messze eltúlozva mutatták be. A török időktől kezdve az adózókat kötelezték, hogy a végvárak karbantartási munkáiban részt vegyenek. Pest megye esetében ez a kötelezettség nem enyészett el a nagy várrombolási hullámot követően, mivel Buda vára épen maradt, és ott az ország egyik legnagyobb helyőrsége állomásozott.1086 A gratuitus labornak nevezett szolgáltatást készpénzben is meg lehetett váltani, de ebben az esetben a hadsereg jóval többet kért, mint amennyit a 17. századi törvények előírtak. Az 1720-as években már az is előfordult, hogy rabokat rendeltek a munka teljesítésére, és hasonló esetek megtörténtek a következő évtizedben is; tehát ez nem jelentett később konfliktusforrást a megye és a várparancsnok között. A katonaság jelenléte egyet jelentett Pest megyében is a katonai kihágások folyamatos ismétlődésével. Ennek hátterében az állhatott, hogy a harctérről visszatérő csapatok legyengült, kiéhezett állapotban foglalták el téli szálláshelyüket. Belgrád bevétele után a győztes sereg katonái például 1717 októberében már csak kenyeret és vizet, a lovak pedig csak zabot kaptak a pénzhiány miatt.1087 A katonák nem egyszer önkényesen változtatták a szállásukat, másszor pedig nem adtak nyugtát az elfogyasztott élelmiszerekről. Mindehhez járult egyes tisztviselők magatartása, akik flegmán fogadták a bepanaszolásukra vonatkozó megjegyzéseket.1088 A falvak ezért igyekeztek kihúzni magukat a különböző szolgáltatások alól, és lehetőleg a szomszédokra terhelni a kellemetlen feladatokat. 1086 Buda helyőrsége 1716 elején tíz gyalogszázadból állt, ami az ország belsejében álló várak közül messze a legnagyobb. A déli határon Péterváradban 10, Eszéken pedig 11 gyalogos kompánia állomásozott. (Id. FELDZÜGE, XVI. Band 113. о.) 1087 Feldzüge, XVII. Band. 249-250. о. 1088 Mathias Vorstcr 1713-ban jelentette ki a közgyűlés képviselői előtt, hogy „nem bánja, bár panaszt tegyünk reá.” Id. PML IV. l-c/2. 1713/No. 14. 186
