Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Összegzés
Összegzés A 17. század második felének hadügyi változásai Európa szerte megváltoztatták a hadviselés korábbi évszázadokban bevett gyakorlatát. Ennek egyik legfontosabb elemét az állandóan, azaz télen-nyáron fegyverben tartott, egyre növekvő létszámú haderő jelentette. A sereg ekkoriban még nem kaszárnyákban lakott, ezért a teleket a polgárok és a falusiak házaiban töltötte. A fegyveres erők elegendő mennyiségű szállító járművel sem rendelkeztek, ezért az itt jelentkező hiányt a polgári lakosság szekér- és állatállományának igénybevételével pótolták. Jelen disszertáció arra a kérdésre próbált választ találni, hogy az imént bemutatott körülmények, a belőlük fakadó problémák miként hatottak a hazai jogalkotásra, továbbá a szentesített törvények és kiadott rendeletek végrehajtása, betartása hogyan valósult meg az ország közepén elhelyezkedő Pest megyében a 18. század első felében. A korszak határaként az 1751. év kínálkozott, mivel az ekkor kiadott regulamentum apró módosításoktól eltekintve a 19. század közepéig érvényben maradt, tehát hosszú távú hatásának feltérképezése már egy másik vizsgálat tárgyát kell képezze. A török hódoltság másfél évszázada alatt Magyarországon a hadügyi igazgatás kettős intézményi apparátusa alakult ki: a Haditanács közvetlen irányítása alatt álló végvidéki főkapitányságok és rendi, nádori felügyelet mellett működő kerületi főkapitányságok rendszere. E párhuzamosság a török uralom felszámolása után megszűnt, a magyar nemesség katonai ügyekre gyakorolt intézményi szintű befolyása szinte csaknem semmivé foszlott. Az egyedüli kivételt az 1696-ban rövid időre, majd 1723-ban tartósan életre hívott Tartományi Biztosság hivatala jelentette, amelyek a hadiadó beszedésének rendi kontrollját végezték. Ilyen körülmények között a 17. század utolsó harmadától kezdve számos államférfi érzékelte, hogy az állandó hadsereg megjelenése súlyos tehertételt jelentett a civilek számára a sorozatos szabálysértések, a kihágások miatt. Az udvar és a rendi társadalom egyaránt kidolgozta a maga tervezeteit, amelyek végrehajtásától a problémák megszűnését várták. A különböző javaslatcsomagok egyformán fontosnak tartották, hogy a fegyveresek számára laktanyák épüljenek, ahol a közlegények ellenőrzése, a fegyelem fenntartása egyszerűen biztosítható. A nemesi bizottságok által szerkesztett dokumentumok emellett elengedhetetlennek tartották, hogy a haderő döntő hányada ne az ország belsejében, hanem a határok mellett nyerjen elhelyezést. A 17. és 18. században is több szinten születtek jogszabályok, amelyek között elméletben a törvények voltak a legfontosabbak. A korabeli magyar országgyűlések azonban képtelennek bizonyultak arra, hogy egy-egy kérdés rendezésére átfogó szabályozást alkossanak. Legtöbbször a kihágások tilalmáról, a várakhoz szükséges ingyenmunka beosztásáról rendelkeztek. Éppen ezért megnőtt az igen részletes királyi rendeletek súlya, amelyek között a katonaság ellátásával foglalkozókat regualamen- tum néven szokták emlegetni. Ezeket a katonai szabályzatokat időről időre módosítani kellett, mivel alkalmasint a fegyveres erők kötelékében új alakulattípusok jelentek meg, mint például a vérteseknél a lövészek vagy a dragonyosoknál a gránátosok. Ugyanakkor előfordult, 184
