Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.2. A katonaság elszállásolásának problémái (téli kvártélyozás és nyári táborok)
A Mercy ezred és Pest megye 1730. július 27-én kötött megállapodást a fegyveresek nyári ellátásának feltételeiről, amelynek az őrszolgálat ellátására és megközelítésére, a kvártélyok elfoglalására vonatkozó pontjai az 1728. évben elfogadottakat követték.74 * * 748 * * * * * Kivételként az őrök kenyérellátását lehet megemlíteni, miszerint ők a szállásadó községtől kizárólag készpénzt kapnak a természetbeni ellátás helyett, mivel 14-15 napra előre nem lehet kenyeret szállítani.744 Másrészt szót kell ejteni arról, hogy nyáron nem kettő, hanem csupán háromhavonta számolt el egymással a magisztrátus és az elszállásolt egység.730 Egy megállapodással kapcsolatos katonai igény ismert továbbá 1736 decemberéből, miszerint Emst Preising báró elismerte a megye jogát arra nézve, hogy megválassza a katonák téli elszállásolásának és ellátásának módozatát. Ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy a zászlóaljak központjai olyan szálláshelyeket kapjanak, amelyek Kecskemétről könnyen elérhetőek. Kijelentette, hogy sem a tisztek, sem a közlegények nem részesülhetnek hitelben, bármit is fogyasszanak. Preising ragaszkodott ahhoz, hogy a kihágásokról első fokon ő maga döntsön. Továbbá megállapította, hogy a kvártélyok kijelölése során aránytalanságok fordultak elő, mert a főtisztek közelében sokszor egyáltalán nem vagy csak csekély számú közlegény kapott szállást, a tizedeseknek pedig túl sokra kell figyelniük, ami a rend felbomlásához vezetett. Az ezredes azt kérte, hogy a dabi és szentmártonkátai szállást javítsák meg, mivel ott főtiszteket elhelyezni nem lehet.731 A közgyűlés élt a felkínált lehetőséggel, és megállapította a közkatonák napi ellátmányát, amely szerint a házigazdák napi két font kenyeret, 3 krajcárt és egyszeri főétkezést biztosítanak marha, disznó vagy csirkehúsból, hogy a katonák és a falusiak közötti nyugalmat biztosítsák.732 A közgyűlés jó szándéka érthető, de ezzel a regulamentwnhan rögzítettnél nagyobb terhet róttak a falusiakra, ugyanis a katona készpénzben és természetben is megkapta a húst. Ez a kecskeméti árakon napi 4 dénár (2,4 krajcár) többletterhet jelentett a lakosoknak.733 Ezt az ételt csak a szálláshelyen tartózkodóknak kellett adni, még a hivatalos feladataikat intéző kvártélyosok sem kérhettek helyette készpénzmegváltást. A rácoknál734 elhelyezett katonák a természetbeni ellátás helyett kizárólag napi 6 krajcár készpénzt kaptak a házigazdától, mivel - a közgyűlés szerint - a szerb asszonyok nem tudtak megfelelő kenyeret sütni, és ők sokat böjtöltek, ezért ilyenkor húst sem ehettek. A közkatonáknak járt ezen felül havi 15 szál gyertya. 74S Eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen nyári félévre vonatkozó megállapodás. 744 PML IV. 1-a/l. 15. k. 126-127. p. 75,1 PML IV. 1-a/l. 15. k. 128. p. 751 PML IV. 1-a/l. 17. k. 317-319,p. 752 PML IV. 1-a/l. 17. k. 319. p. 753 IVÁNYOSI-SzabÓ. 1985. 288. o. ,3J A közgyűlés szerint ez a következő településeket érinti: Szentendre, Budakalász, Csobánka, Pomáz. Lórév, Szigetcsép. Ezek közül négy a Nagykovácsi központtal rendelkező századot, a másik kettő a Szigetszentmiklós székhellyel rendelkező kompániát érinti. 132
