Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - Összegzés
amely által a rendi gyűlésen elfogadott megállapodások szövegébe véletlen vagy inkább tudatos módosítás bekerülését meg lehetett előzni. A következő országgyűlés szintén több ponton tudta a lakosság javára változtatni a jogi kereteket. Megszűnt az ingyenmunka, a vadászat szabályait pontosították és szigorították, amelynek következtében a nemesi birtokokon élő vadállományt az év jelentős időszakában védték a tisztek vadászataitól. A várak számára juttatandó gyertya és tüzifaszállítást is ekkor szüntették meg véglegesen. Az 1730-as évek végétől a végrehajtás során behajtott garasokat a hadiadóba beszámították, így ez már nem jelentett többletterhet a polgári lakosságnak. Az 1751. évi diéta eltörölte az ingyenes előfogatokat, csökkentette a vidéken elszállásolt tiszteknek járó tűzifa mennyiségét, és a hadiadó nyáron fizetendő részét a teljes összeg 1/6-áról az 1/4-ére növelte. Természetesen a rendi érdekérvényesítés nem minden területen tudott a fentebbiekhez hasonló eredményeket felmutatni, akadtak olyan kérdések, amelyek tekintetében évtizedek kellettek az előrelépéshez. A magyar rendek 1698-tól kezdve folyamatosan küzdöttek azért, hogy a vár- parancsnokok hatáskörét korlátozzák. A rendszeresen visszatérő panaszok között lehet olvasni, hogy a helyőrségek az ingyenmunkát mértéktelenül vagy a saját céljaikra veszik igénybe. Ezért már az 1712-15. évi országgyűlésen szó volt e szolgáltatás eltörléséről, de arra 1729-ig nem került sor. A várkapitányok csap- és mészárszék üzemeltetési jogainak megszüntetéséről számos törvényt alkottak,625 ami azt jelenti, hogy a visszaélések csak nagyon lassan szűntek meg. Ezt bizonyítja az is, hogy a témát a concursusokon és országgyűléseken rendszeresen napirendre tűzték. A diétái követek hiába kérték minden alkalommal a szabálytalanul igényelt előfogatokért járó térítés mértékének megemelését, mivel e követelést csak 1751- ben teljesítették. Sokszor megmagyarázhatatlan, hogy némely kérés teljesítése miért maradt el. Ezek között kell megemlíteni, hogy az 1699. évi katonai szabályzat nem tartalmaz utasítást a hátralékok behajtásának mikéntjéről. Hiába váltotta meg az adóemelés mértékével már 1722/23-ban az országgyűlés a várak számára juttatandó tűzifát és gyertyát, a Helytartótanács rossz döntései miatt ettől a tehertől nem szabadultak meg az adózók egészen 1728/29-ig. Az 1730-as években a magyar rendiség tehetetlenül szemlélte, hogy a katonaság összevont táborozását kell segítenie. Sőt, a nemesség az osztrák örökösödési háborúban szorult helyzetbe került uralkodót sem tudta egy, maga által szerkesztett regulamentum kiadására kényszeríteni. Az ingyenes forsponlok megszüntetése feletti örömbe is üröm vegyült, mivel a megállapított térítés mértéke messze alatta maradt a nemesség által javasoltnak és az osztrák területeken megszokottnak. A magyar rendiség az 1698 és 1751 közötti fél évszázadban a regiilamentumok egy-egy pontjának megváltoztatását sokszor évtizedek munkájával vívta ki, másokét azonnal. Úgy tűnik, hogy az udvar azon szabályok módosítását fogadta el gyorsan, amelyeknek CJH CD. 1681. XXII. tc„ 1715. XLIII. te. 3. §., 1723. XXII. te. és 1729. III-1V. te.
