Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - Összegzés
költségvonzatuk nem volt, vagy ez elhanyagolható összeget tett ki. Egyes kérdések esetében a katonaság nyerészkedési törekvésének lehetünk tanúi. A végrehajtás során beszedett garasok 1737 és 1745 között maradéktalanul a hadipénztárba folytak be, de az újabb pátens a behajtott pénz egy részét az eljárásban részt vevő katona zsebében hagyta. A jelenlegi kutatás eredményeit az egyes rendi gyűlések alaposabb vizsgálata után nagy valószínűséggel módosítani, pontosítani kell majd. Azonban a mostani vizsgálódás célja nem az itt folyó tárgyalások maradéktalan bemutatása volt, hanem csupán annak feltárása, hogy a magyar rendiség tudta-e módosítani, ha igen milyen mértékben a katonai szabályzatok tartalmát. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a 18. század politikusai legtöbbször érdemben tudták befolyásolni a készülő királyi rendeleteket. Ha kitekintünk a 18. és 19. század fordulójára, akkor azt látjuk, hogy a francia forradalmat követő háborús évtizedek között ismét hangsúlyossá váltak a hadügyi kérdések a magyar országgyűlések napirendjén. A korábbi évtizedek vitáival ellentétben a katonaság ellátásának és elszállásolásának konkrét mikéntje ritkán került napirendre. Az 1802 és 1807 között rendezett országgyűlések vitái azonban rámutatnak arra, hogy az egyébként nagy pontosságra törekvő 1751. évi regulamentum hiányosak maradt. Állandó nézetkülönbségként jelentkezett a nemesek és a városok között, hogy a városokban birtokolt házaikba lehet-e katonaságot elszállásolni, vagy nem, amelyről a katonai szabályzat nem szólt. Előbbiek hangoztatták, hogy az 1741. évi Vili. törvény értelmében minden nemesi föld, igy a városban birtokolt telek (fundus) adómentes, utóbbiak álláspontja szerint ellenben a városokban minden közteher a földhöz és a házhoz kötődik, ezért természetesen el lehet szállásolni a katonákat a nemesek ingatlanaiban.6'16 Az évtizedek során úgy alakult, hogy Horvátország kivételezett, beszállásolástól mentes helyzete a 19. század elején is megmaradt, így ott a deperditák problémája ismeretlen maradt.626 627 A 18. századi országgyűlésekkel szemben a bécsi udvar pénzügyi nehézségeit nem adóemeléssel szándékozott orvosolni, hanem újabb és újabb segélyek (subsidium) megajánlását kérte a diéta résztvevőitől.628 A katonai kérdések tekintetében tehát eltérő témák kerültek a 18. század első felében és a századfordulón tartott országgyűlések napirendjére. A korábbi időszakban a katonaság eltartásának, elszállásolásának és a fegyelem fenntartásának kérdései álltak az érdeklődés homlokterében, a későbbi korszakban viszont a különböző katonai segélyek, a nemesi felkelés és a hadkiegészítés rendszere. A 18. századdal foglalkozó kutatónak tehát a katonaság eltartásával foglalkozó tervezetek, törvények, és királyi rendeletek előírásainak kusza szövevényében kell eligazodnia. Arról azonban mindeddig meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre, hogy a jogszabályok végrehajtása, betartása miként történt. A 18. század első feléből ránk maradt rendkívül gazdag forrásanyag és a kérdés összetettsége miatt lehetetlen az utóbbi folyamatot országos szinten vizsgálni. A következőkben tehát egy törvényhatóság példáján keresztül nézzük meg, hogy a hosszas alkudozások eredményeként megszületett előírások halott betűvé vagy élő gyakorlattá váltak-e. 626 Poor, 112. о. skk. 627 Poor, 125. о. л28 Poor, 127. о. skk.
