Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - A kézműipar ágazati megoszlása
kalaposok mestersége. Az ipart elsősorban a németek űzték, a magyar iparosok csak sapkákat készítettek. Sajátos és fontos, a mezőgazdaság igényeihez alkalmazkodó textilipari mesterség volt a megyében a kötélvevőké, akik kenderből és lenből készítettek különféle köteleket, istrángokat földművelők, kereskedők, hajósok számára. A textilipar körében meg kell még említeni a harisnyakötő, gombkötő, selyem- és vászonfestő, szűr- szabó mestereket, akiknek képviselői szintén éltek a megyében. A faipari szakmák legfontosabb területe az ács, asztalos, kádár, bognár (vagy kerékgyártó), esztergályos mesterség volt. Az ácsok tevékenysége elsősorban az épületek fa vázának és tetőszerkezetének elkészítéséből állt, de ők vettek részt gerendás fa hidak felállításában, hajómalmok, hajók építésében is. A kis számú asztalos a helyi lakosságot látta el bútorral, és csak néhány településen, ahol a megfelelő alapanyag rendelkezésre állt, dolgoztak külső megrendelésre. A szőlőtermelő vidéken fontos volt a kádárok mestersége, akik hordókat, kádakat, kannákat készítettek az uradalmak és a szőlős gazdák számára. A bognárok vagy kerékgyártók a kocsik fa részeit készítették, javították, es szintén a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság igényeit elégítették ki. Az esztergályosok a fából készült edények és más használati eszközök változatos formáit faragták: fa tányérokat, szerszám nyeleket, pipákat, orsókat stb. A faipar - a megye területén - főként a Pilisi járásában virágzott. A 18. század elejéig a fémfeldolgozó mesterek egy része is a katonaság számára dolgozott. Ide tartoztak a csiszárok, sarkantyúsok, puskamüvesek. A falvak és az uradalmak fontos iparosai voltak a kovácsok, akiknek műhelyei egy-egy település központjai lettek. Feladatuk volt a lovak patkolása, szegek, patkók, láncok, mezőgazdasági eszközök készítése, a szekerek kerekeinek vasalása stb., és érteniük kellett az állat- gyógyászathoz is. A megyei kovácsok testületéiben voltak lakatosok is, sőt a kisebb településeken a két szakma el sem vált egymástól. Utóbbiak fő tevékenysége Pest- Pilis-Solt megyében még a 19. század elején is zárak, lakatok, kulcsok készítése volt. A fémipari szakmák közül fontos volt a megyében a rézöntők mestersége, akik kádakat, fazekakat, üstöket, tálakat és más konyhai eszközöket készítettek elsősorban a falusi lakosság részére. Nem jelentős számban, de éltek a megyében ötvösök, késesek, köszörűsök, cinöntők stb. Az építőipari mesterek közül a kőművesek, kőfaragók, téglaégetők, a hegyvidéken a mészégetők fontos szerepet kaptak elsősorban a módosabb falusi vagy a városi házak építésénél, sőt kisegítőként egyházi vagy középítkezéseknél, is. Ide csatlakozott az üveges mesterség, valamint a fazekasok ipara, akik a konyhákban használt edények készítése mellett kályhák, kandallók építésével is foglalkoztak. Az élelmiszer iparosok közül a mészárosok és molnárok voltak a legfontosabbak. A mészárszékek tartása a falvakban és a mezővárosokban is az illetékes toldesúr regálé jogához tartozott. Hasonló volt a helyzet a malmokkal és az uradalmi sörföző házakkal is. A gyümölcs termelés elterjedése magával hozta a szeszfőző ipart, bár ezt csak igen kevesen tekintették megélhetésnek. Egyes mezővárosokban éltek mézeskalá- csos mesterek, akik korai luxusigényeket elégítettek ki. Művészi formájú, tükrös-díszes készítményeik a vásárok kedvelt árú cikkei voltak. Általában közös testületeket alkottak ______________PEST-P/US-SOLT MEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KI ÍVESÉTŐL 1X72-10 93
