Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok
KAPRONCZAYKAROL Y állomásozik a környéken. Gyakran az összes készítményt megvásárolják, nehéz az alapanyagot megszerezni. Jelenti, hogy Óbudán a keresztény közösség - a folyó menti plébánia melletti házban - 5 ágyas kórházat alapított, amelyre évente 2000 forintot lehet költeni. Itt említi, hogy a zsidó közösség 24 ágyas kórházzal rendelkezik, bár az épületben a zsidó közösség más felekezetű koldusokat és „tehetetlen ínségest” is elhelyeztek. A váci irgalmasokkal kapcsolatban jelentette, hogy betegágyaik számát felemelték 40 ágyra, a kórházban egy szerzetes orvos, két sebész, 3 gyógyszerész (egyik novicius) működik, a barátok többsége betegápoló, illetve a kórház fenntartásához szükséges munkát végzik. A továbbiakban járványokról tesz említést. A megye területén - Pestet és Budát nem számítva - 8 orvosdoktor (Óbudán 1, Vácon 2, Kecskeméten 2, Ráckevén 1, Kalocsán 1, Nagykőrösön 1), 18 vizsgázott seborvos, 66 sebész, 42 bába, ezek közül egyetemen szerzett oklevelet 3 működik. (Az egyik Óbudán, a másik Kecskeméten, a harmadik Ráckevén). A bábák között van négy zsidó vallású is, akik csak „hitközségükben” fejtenek ki tevékenységet. A gyógyszerészek száma 14, ebben szerepelnek a tanulók is. Megjegyzik, hogy a sebészek többsége katonai személy, akik végzettségét nehéz megítélni, de szükségük van a munkájukra. A zsidó közösségeknek 2 sebésze (borbélysebésze) van, az egyik „levelét” Prágában szerezte. A megye területén két sebészcéhet említ, a vácit és a kecskemétit, de céhet akarnak alapítani a szentendrei „rác sebészek” is.132 A felekezeti kórházak alapításában kiemelkednek az izraelita hitközségek, hiszen Óbudán 1789-ban 24 ágyas kórházat, Pesten is - a Gyár utcában 25 betegágy- gyal - alakítottak kórházat, amit szeretetotthonnak is használtak. Járványok Pestis Pest-Pilis-Solt vármegye 18. századbeli járványtörténetének élén a pestis pusztítása áll, amely szinte végig kísérte az egész évszázadot. Az országban bármelyik időpontban fellépő járvány természetesen itt is jelentkezett, bár erőssége valamivel gyengébb volt, mint az országot először veszélyeztetett területen. Ennek magyarázata nemcsak a járvány hevességének csökkenése volt, hanem az ország tényleges középpontját jelentő Pest-Buda és környező vidékén valamivel több orvos működött, amely a század végére - az egyetem orvosi karának idetelepülése miatt is - valóban az akkori országos orvoslétszám 20%-a ezen a vidéken élt, kórházi ellátottsága is jelentős lett (Rókus Kórház, a váci, budai irgalmas kórházak, egyetemi kórorda stb.). Tény, hogy a 18. század közepén, az országos intézkedésekkel egyidőben és attól függetlenül Pest vármegyében külön is hoztak járványellenes intézkedéseket. A Pest Megyei Levéltár egyik 1741. évből származó magyar nyelvű kézirata ezt igazolja. A leírás utasítást ad Patonay Imre chirurgusnak, akit Mogyoród községbe kitört kiütéses pestis elfojtására Ij2 Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Bp. Akadémiai Kiadó, 2005. 133-212. 1. 78
