Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
a bírónak, 8 forintot a seborvosnak és 12 forintot a károsultnak kellett kifizetni. Ugyanakkor Marianovics György molnárt Vicsics Dávid megverésért 8 forintbüntetésre ítélte, amelynek fele a seborvost illette.71 Ezzel az ügynek nem lett vége, mert Filakovics János, Molnár Mihály és Horváth Iván molnárok ugyancsak helyben hagyhatták Marianovics Györgyöt Vicsics megveréséért, amiért a három molnárlegénynek, a seborvosnak 5, a bíróságnak 15, fájdalomdíjként pedig 20 forintot kellett fizetni, amelynek összegébe az első kettőnek 15-15, a harmadiknak 10 forintot kellet fizetni. Itt nem a verekedés ténye a fontos, hanem az, hogy a sebész munkáját elismerték és kifizettették. A sebész neve ismeretlen, de hatósági feladatot láthatott el, hiszen egyszerre két személyt is „ellátott”.74 75 A peres iratok között található 1718-ból, hogy Pest vármegye közgyűlése határozatot hozott a gróf Khevenhüller ezredes parancsnoksága alatt álló ezred Túrán történt elszállásolása alatt történtekről. E határozatban - többek között - a részeg katonák „visszaéléseit” kívánták orvosolni: Hochendorf kaptány katonái rekviráltak, a vagyonukat védő parasztok ellenálltak, amire a kapitány puskatussal és más verő eszközökkel a parasztokra támadt. A sebesültek ugyan részesültek sebészi ellátásba, aminek költségeit a katonák kifizették. A vármegye a károk megtérítését kérte, illetve a megállapodások szigorú megtartását. Feltehetően Túrán polgári sebész működhetett, amit a katonák kifizettek, különben saját sebészükkel látták volna el a sérült parasztokat.73 Sajnos a sebész nevét nem említette a megyei határozat. A magyar földön állomásozó császári katonasággal Pest vármegyében mindig „gond volt”: az 1697-ben kelt megyei irat szerint 1697. december 3-án kirótták a megyei lakosokra a katonaság ellátását biztosító porciókat. Ezek szerint a katonai sebészeknek télen 5, nyáron 2 forint 20 krajcár értékű ellátást kellett nyújtani, de ennek ellenére a katonák gyakran rablásokat hajtottak végre. Egy 1697-ben kelt vizsgálat szerint a Kollonich lovas ezred katonái Foton nemcsak lótakarmányt rekviráltak, de egy gazdától borjút is loptak, a tulajdonost alaposan megverték, s amíg a sebésznél volt sebei bekötöztetésére, kerti szerszámait is ellopták. Az ellenálló lakosokat is megverték. Itt szintén nem említették a sebész nevét, de „léte” bizonyítható, hogy a sérült „elment sebeit bekötöztetni”. Vácon 1735-ben pert indítottak Würth Rozália ellen csecsemőgyilkosság miatt: 1735 áprilisában csecsemő holttestet találtak a Dunában és bebizonyosodott, hogy a vádlott törvényen kívül született csecsemője volt. A vádlott azt állította, hogy a szülés előtt két héttel elesett és halva szülte meg gyermekét, d-\ attól való félelmében, hogy jegyese eltűnt és nem vállalja a gyermeket, a Dunába oobta halott csecsemőjét. A szomszédság - a leány külseje alapján - tudott Würth Rozália terhességéről, a csecsemő megtalálása után tettek feljelentést. A vádlott zavaros válaszai után hivatalosan is megvizsgálták a gyermek tetemét. Kolb János Adám gyógyszertáros és Schwarzl János városi seborvos - hivatalos szemle után - egyöntetűen állították, hogy a gyermeken vízfulladásos jeleket nem találtak, halott volt, amikor már a Dunába került. __________________PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A ÍR. SZÁZADBA,V 7’ Borosy - Kiss - Szabó: im. 248. 1. 74 Borosy - Kiss - Szabó: im. 250.1. 75 Borosy - Kiss - Szabó: im. 123.1. 51
