Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai egészségügyi közigazgatás átszervezése a 18. században
PEST-piLis-soLT varmegye Egészségügyé a is. szazadban részletes beszámolót kellett küldeni a vármegyében tapasztalt állapotokról, járványokról, a gyógyszertárak állapotáról, a kórházak és szegényházak helyzetéről, járványok esetén a foganatosított intézkedéseikről. A Helytartótanács 1766. május 7-én a vármegyéktől részletes tájékoztatást kért az igazgatási területükön működő orvos, sebész, gyógyszerész és bába feladatköreiről, a vármegye alkalmazásában állók kötelmeiről és arról, hogy ki és mikor határozta meg ezeket. Ennek magyarázata, hogy számos rendellenességet tapasztaltak az 1752. évi rendelet végrehajtásában, eltérő módon határozták meg a megyei alkalmazottak feladatkörét. Ugyancsak sürgetőleg felhívták a vármegyék figyelmét a fizikusok alkalmazásának fontosságára vagy arra. hogy több - szomszédos - vármegye közösen is alkalmazhat orvost. Erre jó példa, hogy Győr, Sopron és Moson, vagy Sopron és Vas vármegye gyakran alkalmazott közösen megyei fizikust, csak abban kellett megegyezni, hogy a hónap melyik részében az orvos melyik megyében tartózkodik, illetve köteles körutat tenni vármegyéiben. Az elmúlt két évtized rendeletéit összegezte az 1770. évi Generale Norma- tivum Sanitatis in Re Hungáriáé, amelyet a Helytartótanács 1770. szeptember 17-én kelt királyi dekrétum alapján adott ki,4* és amely az 1773. évi valamint az 1787-ben kibocsátott pótrendelettel együtt az első országos érvényű közegészségügyi jogszabály. Ez a fennálló rendszert erősítette meg, de pontosabban meghatározta az egészségügyi bizottságok, a megyei fizikusok, a járási sebészek feladatkörét. A külföldön oklevelet szerzettek vizsgáztatását a nagyszombati egyetem 1769-ben felállított orvosi karára bízta, amely tanácsadói és véleményezői feladatot kapott az egészségügyi bizottság mellett. A Nagyszombatban oklevelet szerzettek működési területének a Magyar Korona területét jelölték ki, amellyel a Habsburg Birodalom országainak jogát akarták megvédeni. A külhoni oklevelek bemutatási és vizsgáztatási kötelezettsége továbbra is érvényben maradt, amihez hasonló a magyar egyetemen végzetteknek is kötelessége lett más országok területén. Ezt az ellentétes állapotot igyekezett könnyíteni az 1792. évi rendelet, amely a kölcsönösség elvét valósította meg. Az 1770. évi rendelet egységes rendszert teremtett az egészségügyi igazgatás területén, kiterjedt minden tisztviselőre, feladatköreikre, kötelmeikre, eskütételére, felügyeleti és ellenőrzési szinteket állapított meg, meghatározta a tisztségviselőkkel szemben állított képzettségi követelményeket is. A Generale Normativum nem volt egyedi törvény a Habsburg Birodalmon belül, hasonló rendeletek láttak napvilágot az örökös tartományokban, így egységes, minden terület - figyelembe véve jogrendük történelmi hagyományait és szokásait - alapelveiben azonos törvény szerint intézte egészségi igazgatását, orvosellátását. Az általános egészségügyi törvényt 1778-ban kiegészítették, amely elsősorban a kinevezési jogot rendezte: bővítették a hatósági orvosok kötelességeit, szűkítették a seborvosok beavatkozási körét. A megyei orvos köteles lett minden gyanús körülmények között elhunyt személyt felboncolni, főleg azután, ha az ügyben hatósági eljárást indítottak. A Helytartótanács érvényesíteni 42 42 Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. I—II. Köt. Bp. MATI - SOMKL, 2007. 35
