Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai egészségügyi közigazgatás átszervezése a 18. században
K.4PRONCZA Y KAROLY akarta hatalmát a kinevezésekkel kapcsolatban: a megüresedett megyei főorvosi állás betöltéséhez három név felterjesztését kérte, a bizottság megvizsgálta a jelentkezők okleveleit és tudását, amely alapján javaslatot tett a megyének vagy a városnak arra, hogy kit tart a legmegfelelőbbnek.43 József uralkodása alatt a közigazgatás átszervezésével kapcsolatban a Helytartótanácson belül megszüntették a bizottsági rendszert, helyükbe az osztályok léptek. Az egészségügyet is egy osztály (departamentum) intézte, amelynek az élén egy kinevezett tanácsos, 1786-től az országos főorvos vezetett. Az imént említett osztályt 1783- ban szervezték meg, míg az országos főorvosi tisztséget (protomedicus Hungáriáé Regni) 1786. augusztus 21-én kiadott királyi rendelet határozta meg. Az országos főorvos ellenőrzést gyakorolt a megyei egészségügyi hatóságok felett, bár ennek gyakorlati működtetése a vármegyék akaratától függött. A protomedicus irányítója lett az egészségügyi osztály munkájának, egyben az orvosi ügyek előadója volt a Helytartótanácsban. Ugyancsak elnöke volt az oktatási bizottságnak, a kegyeleti alapitványokat kezelő bizottságnak is, felügyelője a főváros és egyetem kórházainak, szolgálati elöljárója az ország összes orvosának. Az országos főorvos elnöke lett az egyetem orvosi karának, függetlenül attól, hogy a kar tanára volt vagy sem. Erre azért volt szükség, mivel az orvosi karnak bármelyik végzett orvos tagja lehetett, aki megfelelő összeg lefizetése után kérte felvételét. A karhoz csatlakozott orvosok részt vehettek a dékánválasztáson, sőt pályázhattak is e tisztségre. Az ilyen körülmények között dékánságra emelt személyek gyakran a tanári karral ellentétes magatartást vettek fel, ellentétes döntéseket hoztak. Ezért a mindenkori országos főorvos a kar elnökeként döntött az anyagi javak felhasználásáról, a kari kinevezésekről, tartotta a kapcsolatot a Helytartó- tanács megfelelő osztályaival. Gyakorlatilag meghatározó szerepet kapott, a dékáni méltóság formális hivatallá törpedt. Ezzel az intézkedéssel az ország egész egészség- ügyi szervezetét központi irányítás alá helyezték, olyan egységes rendszert teremtettek, amely lényegében nem változott a minisztériumi rendszer bevezetéséig. Az egészség- ügyi osztály feladatkörének meghatározásában lényeges, hogy szinte teljesen átvette a volt egészségügyi bizottság munkáját, de 1789-ben kötelezték a megyei hatóságokat, hogy ide küldjék meg félévenként jelentéseiket az általános helyzetről, ide kellett felterjeszteni a hatósági orvosi állásokra pályázók okmányait is. Itt vezették az országos orvosi és sebész névjegyzéket, amelynek alapja az éves jegyzék volt: itt fel kellett sorolni az adott területen működő orvost, sebészt és bábát, de azokat is, akik gyakorlatot nem folytatnak, csak itt élnek. Ennek az osztálynak a jogköre nem terjedt ki Erdély. Horvátország, a besztercei bányakamara, a Bánság, valamint a hadi főkormányzóság területeire. Erdély és Horvátország vonatkozásában a Generale-hez hasonló jogszabályt terjesztettek az országgyűlések elé, amit Erdély vonatkozásában nem fogadtak el, de gyakorlatilag az 1770. évi magyarországi jogszabályt használták.44 4’ Gortvay György: A legújabbkori orvos- és művelődéstörténet Magyarországon. Bp. Akadémiai Kiad.. 1953. 44 Lásd a 30. jegyzetet 36
