Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai egészségügyi közigazgatás átszervezése a 18. században
PEST-ľlLIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A 18. SZÁZADBAN hoztak egészségügyi jellegű intézkedéseket, az adózó polgárok anyagi erejétől tették függővé az orvos alkalmazását, a betegházak és a gyógyító-szegényház jellegű intézmények fenntartását. A 18. század legelején a királyi vármegyékben és városokban csak elvétve működött hatósági orvos, de annak alkalmazását (ajánlások és királyi rendeletek ellenére) igyekeztek maguktól elhárítani. A felvilágosult abszolutizmus egészségügyi politikájának megteremtése szorosan kapcsolódik a közigazgatás köz- pontosításához, az új igazgatási formák megteremtéséhez. Ezt példázza a már említett egészségügyi bizottság megteremtése, amelynek feladata - a járványügyek mellett - az orvosi és közegészségügyi, a szegényellátási és ezzel kapcsolatos kérdések megvitatása, rendeletek előkészítése és végrehajtása lett.40 Az új orvosi, igazgatási formák kialakítása, a feladatok meghatározása, az előkészítés és végrehajtás egységesítése hosszú előkészítést igényelt, hiszen a korábbi gyakorlat szerint rendkívül színes kép alakult ki hazánkban. Először a meglévő állapotot kellett felmérni, így született meg 1748-ban az a rendelet, amely az ország területén működő szakembereket (orvosok, sebészek, bábák) vették számba. Az 1752-ben megjelent királyi rendelet a vármegyei hivatalok szervezéséről intézkedett és kötelezővé tette - a vármegyéknek és városoknak egyaránt - orvos alkalmazását, illetve a járásokban a sebészek foglalkoztatását. A nagy orvoshiány miatt ebben a kérdésben az ún. területi elvet alkalmazták, függetlenül a lélekszámtól, kötelezően írták elő az egy orvosi egyetemet végzett, diplomával rendelkező orvos alkalmazását. A rendelet külön kiemelte a közegészségügyi állapotok elhanyagoltságát, amely elsősorban az adózó népet sújtja. E rendelet már meghatározta, hogy bármely helyen és hivatalban alkalmazott egyetemet végzett orvosnak, a bizottságnak be kell mutatni az oklevelét, az alkalmazási helyen kell lakni. Feladata lett a közegészségügyi állapotok ellenőrzése, a gyógyszertárak felügyelete, elöljárója a működési területén élő sebészeknek, bábáknak, rendszeresen jelentenie kellett a megbetegedéseket és járványok idején a megfelelő intézkedéseket kellett életbe léptetnie, valamint a szegényeket ingyen ellátni. (Ennek költségét az ún. pozsonyi árszabály szerint a város megfizette). Természetesen a vagyonos polgároktól vagy adózó lakosságtól az orvosi díjszabályban megállapított összegeket elkérhette. Valójában ez az első országos rendelet a megyei főorvos (fizikus) feladatkörének meghatározására. Viszont a rendelet nem határozta meg pontosan, illetve a vármegyére bízta a javadalmazásukat, ami igen eltérő fizetést eredményezett a vármegyék között. A rendelet végrehajtásához ismételten felmérték (illetve a korábbi rendelet végrehajtását újból elrendelték) az ország területén működő orvosok, sebészek, bábák és gyógyszerészek számát (1754). A Helytartótanács rendelete értelmében az ország területén működő orvosoknak, sebészeknek és gyógyszerészeknek újból be kellett mutatniuk 40 Bezerédyné Hertelendy Magdolna - Hcncz Aurél - Zalányi Sámuel: Évszázados küzdelem hazánk egészségügyéért. Bp. Közgazd. és Jogi Kiad. 1967. : Kapronczay Károly: Az orvosi múlt mérföldkövei. A hazai oivosi igazgatás története. Gyógyszerészet, 2000, 44. 5. 294—298.1.: Kapronczay Károly: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. Bp. SMKL. 2001. : Antall J. - Kapronczay K.: Das ungarische Gesundheitswesen zur Zeit des Absolutismus und Dualismus. Orvostört. Közi. 182-185. 2003. 7-20.1. 33
