Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai egészségügyi közigazgatás átszervezése a 18. században
KAPRONCZA Y KAROLY száma és rohamosan nőtt a halandóság. Megnövekedett a járványveszély, mivel az elszennyeződött talaj, a hulladékok és az ürülékanyagok nemcsak a levegőt szennyezték, de tapasztalati alapon „rájöttek”, hogy a betegségek terjedésének okozója is lehet. A köztisztaság, a csatornázás, a piacrendészet, a közvágóhidak létesítése stb. közérdek lett, erre megfelelő szakembert kellett alkalmazni, aki felügyeli a köztisztaságot, gyógyítja a betegeket, és járványok esetén megteszi a kellő intézkedéseket. Ugyancsak közérdek lett a municipiális hatáskörben alkotott szabályrendeletek és határozatok meghozatala, betartatása és szigorú ellenőrzése. 38 Városaink egy része már a középkorban is alkalmazott városi orvost, bábát és sebészt, akiknek feladata elsősorban a betegek gyógyítása, a szegények orvosi ellátása volt. Feltehetően nálunk Károly Róbert uralkodása alatt történt az első orvos alkalmazása királyi városokban, ami Zsigmond uralkodása alatt elterjedt. Erre külön királyi rendelkezés nem történt, csupán az uralkodó - járványok idején - ajánlást tett orvosok alkalmazására. A felső-magyarországi hét alsó bányaváros már 1566-ban alkalmazott körös orvost, Debrecen és Pozsony 1710-ben, Pest város pedig 1724-től állandóan foglalkoztatott orvost (orvosokat). A felvidéki és erdélyi városokban az ún. német városjog alapján az orvosnak (vagy sebésznek) felügyelnie kellett nemcsak a városi beteggondozó intézményeket, de a patikákat, a bábákat és az esetleges sebészcéhet is. Kötelmei közé tartozott a városi betegek gyógyítása, a város által meghatározott árszabály szerint kérhetett tiszteletdíjat, amelyet szegény betegek esetén a város kifizetett neki. A város meghatározott összeget fizetett évente a „felfogadott" orvosnak, amelyet kiegészítettek járandóságokkal (lakóház, művelésre kapott föld, beteglátogatások alkalmával lovaskocsi stb.). Az orvos feladata volt a köztisztaság megtartása, a piac felügyelete, a kutak vizének védelmezteté- se, járványok esetén az elkülönítés megszervezése stb.39 A magyar orvosi ellátás és az egészségügyi igazgatás területén a 18. század első felében döntő változások történte, amelyek legfőbb ösztönzője a központi irányítás új állami formáinak megteremtése volt, és az, hogy az orvosi kérdéseket közigazgatási funkcióra emelték. Az új központi irányítási forma az 1723-ban életre hívott Helytartótanács lett, amelynek keretén belül 1738-ban megszervezték az egészségügyi bizottságot. Ennek feladata lett a szélesebb horizontú és az egész ország területére kiterjedő egészségügyi politika megtervezése, az addig csak helyhatósági (regionális) intézkedésekkel szemben országos érvényű rendeletek előkészítése, az elfogadottak érvényre juttatása. Ez annál fontosabb, hiszen addig a helyhatóságok saját maguk s Kapronczay Károly: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. Bp. SOMKL, 2001. : Kapronczay Károly: A hazai egészségügyi igazgatás első reformja. Orv. Heti 81., 1982. 125. 46. : Kapronczay Károly: Az orvosi múlt mérföldkövei. A hazai orvosi igazgatás története. Gyógyszerészet, 2000. 44. 5, 294-298. Linzbauer Xav. Ferenc: A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye. Az egyes igazgatási ágak fejlődésének történetével - hivatalos adatok alapján. Das internationale Sanitatswesen der ungarische Kronlender. Mit der Etwicklungs-Geschichte der einzeln Verwaltungs-Gegenstende - auf Grund amtlicher Daten. Pesten, 1868. Kugler, 1-125 p. magyar, 1-125 p. —német szöveg, 126-147, (2) p. tüggelék. 32
