Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - A céhek a polgári korban
cikkeiket korábbi mestereik útján értékesítették, kiegészítő jövedelem szerzése céljából mezőgazdasági vagy napszámos munkát is végeztek, majd fokozatosan lesüllyedtek a falvak vagy mezővárosok legszegényebb tagjai közé. Számukra a megoldást az alakuló tőkés üzemekben való elhelyezkedés jelentette. Az új jelentkezők nagy száma miatt a céhes szervezetek fellazultak, és a mesterjog megszerzése lényegesen könnyebbé vált, mint az előző évtizedekben. A supplikánsok nemcsak céhes tanulólevelet mutathattak be, hanem zsidó mesterektől vagy gyárakból származókat is. A legény- és vándoridőt - a tényleges helyzetnek megfelelően - 6 évre emelték, és nem lehetett felmentést kérni letöltése alól. Az 1850-es években polgári körülmények között az ipar új fejlődésnek indult. Növekedett az ország népessége is. 1857-ben Horvátország, Erdély és a Vajdaság nélkül - az öt helytartósági osztályban - 8 054 471 lakost írtak össze. A kézművesek és gyárosok száma 156 198, a kereskedőké 31 258 volt. Az iparosok munkáját 133 292, a kereskedőkét 17 931 legény segítette. Pest-Pilis-Solt megyében ekkor 438 889 fő élt, köztük 8351 volt iparos, 5065 segéddel."7 Ez annyit jelentett, hogy minden 33. lakos iparűző volt, tehát 1828-hoz képest kétszer annyi lakos foglalkozott e tevékenységgel.. A gyarapodás azonban nemcsak a kézművességből, hanem a kisebb-nagyobb gyáripari létesítményekből is származott. A legnépesebb mezővárosban, Kecskeméten ebben az évben 920 önálló kézművest írtak össze, akik 37 féle mesterséget űztek. 197 csizmadia, 158 szabó, 99 szűcs, 58 kovács, 48 tímár, 47 lakatos, 38 ács-kőműves, 33 asztalos, 28 kerékgyártó, 23 szíjgyártó, 11-11 szűrszabó és kalapos mester dolgozott, míg a többi, 23 ipart 10- nél kevesebb kézműves képviselte. Kecskeméten a lakossághoz képest a nagy létszám ellenére kevesebb iparos élt, mint átlag a megyében.115 116 Az 1850-es években a Pest-Pilis-Solt megyei céhek életében lényeges változások nem következtek be. Új testületek megalakítására vagy a régiek átszervezésére nem került sor, de az 1851. évi rendelkezést általában végrehajtották. Megnőtt a remekvizsgálatok száma. Nagy számú új mester jelentkezett a céhekbe például a nagykőrösi cipészeknél,117 szíjgyártóknál.118 119 A supplikánsok ezekben az esetekben kihasználták a könnyebb feltételeket, és megszerezték a mesterjogot. Voltak azonban ellenkező példák is. A váci asztalosok arról panaszkodtak, hogy a kontárokat, akik megéltek az egyéni munkából, nem lehet remeklésre szorítani. 1858-ban ugyanitt a mészárosoknál 19 olyan iparos volt, aki csak tanácsi engedéllyel rendelkezett, de nem remekelt.120 ______________________________DÓm KLARA______________________________ 115 Dóka, 2005. 238. p. 116 Horváth M. Ferenc: Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857-ben és 1859-ben. In: Bács-Kiskun megye múltjából XIX. Kecskemét, 2004. 215-216 p. II7PMLNV IX. l.c. cipészek, jegyzőkönyv 1845-1872. Ils PML NV IX. 1. h. szíjgyártók,jegyzőkönyv 1840-1873. 119 VVL IX. 1. a. asztalosok, jegyzőkönyv 1831-1865. 120 VVL IX. I. i. mészárosok,jegyzőkönyv 1855-1872. 136
