Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - A céhek a polgári korban
DOKsl KLARA A Duna menti településeken a Solti, a Pilisi és a Pesti járásban egyaránt fontos volt a malomipar. A Solti járásban különösen Apostagon, Dömsödön, Dunavecsén, Foktőn, Szalkszentmártonban hajtott a folyó sok malmot, de összességében itt a zömmel háziiparként űzött textil (takács) ipar vezetett az önálló mesterek és az összes iparos vonatkozásában egyaránt. A legtöbb takács Apostagon, Dömsödön, Dunavecsén, Szalkszentmártonban élt, Dunavecsén az iparűzők fele textiliparos volt, akik távolabbi piacokra is termeltek. A kapcsolatok megteremtésében a folyó nyilván fontos szerepet játszott. A Solti járásban a munkaerő hiány a kecskemétihez hasonló volt. Összesen 124 legényt találtak itt 1828-ban az összeírok, akiknek fele Kalocsán dolgozott. A megye 1791-ben megszervezett Pesti járásban nem voltak népesebb települések, ezért lett ez a járás a megye legkevésbé iparosodott területe. A legtöbb iparos Grassalkovich mezővárosában, Soroksáron volt, amelynek zömmel német lakossága 1825-ben meghaladta a 3300 főt. Itt minden 38. lakos önálló iparos volt, illetve a legényeket is számítva minden 30. foglalkozott kézművességgel. Egyes helységekben nagy számú zsidó kereskedő élt (pl. Gyón, Irsa, Alsódabas, Maglód), akik nyilván szerepet játszottak a lakosság iparcikkel való ellátásában, és ehhez a pesti mesterek egyre növekvő termelése elegendő alapot adott. A céhek a polgári korban Az 1843-1844. évi országgyűlés, ahová - mint jeleztük - Pest-Pilis-Solt megye követei a céhekkel és a céhen kívüli munkával kapcsolatos ügyeket felvitték, átfogóan kívánta rendezni az ipar és kereskedés, ezen belül a testületek ügyét is. A kereskedelmi választmány javaslata szerint a céheket nem kellett megszűntetni, mert azokra a kézművesek közti „rend” biztosítása érdekében szükség volt. Javasolták azonban a kontármunka engedélyezését a céhes iparokban egyénileg, a nem céhesekben legények segítségével. Kérték a remeklés eltörlését a céhbejutás megkönnyítése érdekében. A javaslat nem emelkedett törvényerőre. A Helytartótanács is törekedett a reformokra, ezért Zichy Ferenc elnökletével bizottságot nevezett ki a céhes viszonyok rendezésére. „Ipar rend” tervezetük 1848 februárjára készült el, és a kereskedelmi választmány javaslatához hasonlóan a kontármunka engedélyezését és a remeklés eltörlését helyezte kilátásba. Eszerint a mesterjog megszerzésének nem volt kritériuma a vallási hovatartozás, így az lehetséges volt zsidó supplikánsoknak is. A polgári fogadalom kitörése után megindult a pest-budai legények céhek eltörlését kívánó mozgalma. Ennek lecsitítása érdekében a konnány először a munkaadó mesterekkel próbálta viszonyukat rendezni, de a békéltetési kísérlet eredménytelen maradt. E tapasztalatok alapján született meg a Céhszabályokat módosító rendelet, melynek legfontosabb része szintén a kontármunka engedélyezése volt: lehetővé vált, hogy egyénileg bárki dolgozzék akár a céhes, akár a nem céhes iparokban. Legényt alkalmazni azonban csak kivételes esetben, a minisztérium engedélyével lehetett. A céhbe lépők remekjeinek elbírálására mesterekből és legényekből álló remekbizottmányokat szerveztek. Az ország 134
