Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Mesterfelvételek a 19. század első felében
a parancsot a mesterek ragaszkodva hagyományaikhoz és a régi szokáshoz nem hajtották végre, hanem arra hivatkoztak, hogy készülődni kell a pesti Medárd napi vásárra, és nem érnek rá egyedi ügyekkel foglalkozni. A városi tanács nem fogadta el a kifogásokat, és az újabb határidő elmulasztása miatt a remeket maga adta fel. Mivel a remeklő a munka során a bezárt céh házat nem tudta igénybe venni, a városháza külön szobájában dolgozott a céhbiztos felügyelete mellett. A céh érdekei védelmében az űriszékhez fordult, de sikertelenül. A városi tanács ezután elrendelte az elkészült remek azonnali vizsgálatát, de a céh erre sem volt hajlandó olyan indokkal, hogy nem tudja a kb. 200 főből álló testületet céhgyülésre összehívni. A vezetőség emiatt a remek Szentendrén történő vizsgálatát rendelte el, amit 2-3 mester elvégzett. A munkát megfelelőnek találták, de a céh különböző új kifogásokra hivatkozva vonakodott az új társnak a céhkönyvbe való bejegyzésétől. Végül ezt is a városi tanács oldotta meg. A céh a főszolgabírónak majd az úriszéknek nyújtotta be tiltakozását, végül közvetlenül a Helytartótanácshoz fordult. A kormányszék rövid úton, hátiratban utasította el véglegesen a mestereket.1'8 Az 1761 előtti céhlevelek helyenként szóltak a remek mibenlétéről, különösen olyan esetekben, amikor a céhben több féle mesterséget űző tagok is voltak. A későbbi, azonos szövegű kiváltságlevelekben erre már nem volt mód. Azonban a céhgyűlések gyakran döntöttek ebben a kérdésben, és az itt elfogadottak előírásként szolgáltak az újonnan mesterjogot kérők számára. Például a nagykőrösi csizmadiáknál egy pár csizma készítése volt a remek, amit először le kellett rajzolni a remeklőnek, majd a rajz jóváhagyása után kezdhetett hozzá a munkához. A magyar szabók dolmányt, attilát, magyar nadrágot, a németek papi hosszú dolmányt, női vállat, frakkot, pantallót, a szíjgyártók kápás lószerszámot, magyar csikós kantárt készítettek, a kovácsok kötelessége ló megpatkolása és egy lengő kocsi vasalása volt.* 89 A váci mészárosok külön utasítást adtak a remeklőknek, amelyben részletezték a szarvasmarha levágásának, feldarabolásának módját, sőt - a szabályokkal ellentétben - az elkövetett hibákért fizetendő büntetést is.90 A közösen elfogadott szabályok megszegése tilos volt. Nagykőrösön például 1821-ben egy legény nem a céhgyűlésen meghatározott remeket kívánta elkészíteni. Nem engedték meg neki a választást, sőt a céhbiztos és a városi tanács is a testületnek adott igazat.91 A mesterfelvételek nehezítésével, a legényidő elhúzódásával a céhekből kimaradt iparosok saját maguk és idővel családjuk eltartása érdekében kontárkodni kezdtek, így Pest-Pilis-Solt megyében is a soraikat bezáró testületek maguk teremtették meg konkurenseik legszélesebb rétegét. ______________PEST-PILIS-SOLTMEGYE KÉZMŰIPAR.'! A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-1G______________ s MOL C 49. 1846-2-22. Id. V. sz. dokumentum 89 Horváth Z. 1943. 9i'VVLIX. l.j. mészárosok, jegyzőkönyv 1783-1854. 91 PMLNL IX. 1. f. csizmadiák 154. sz. 125
