Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Mesterfelvételek a 19. század első felében
és a többi vitás ügy is ritkán került a kormányszék elé. így azok eldöntésében a helyi vezetőségnek, a mezővárosi tanácsnak vagy az úriszéknek volt szerepe. Kecskeméten a céhbe kívánkozó, már hosszabb ideje a városban dolgozó legénynek először letelepedési jogot kellett kérni. Ez nem egyszerű rendészeti kérdés volt, hanem a városi tanács megkérdezte az érdekelt céhet az illető szakmai tudásával kapcsolatban. Ha a testület ezt nem találta megfelelőnek, a letelepedést sem engedték meg számára, hanem további vándorlásra, ismeretei bővítésére utasították.80 Olykor az is számított, hogy a városban az illető ipart hányán űzték, ezek el tudták-e látni a lakosságot, vagy szükség volt az újak munkájára.81 A külföldről beköltözőknek hazájukból elbocsátó levelet is kellett hozni, amivel igazolták, hogy nem katonaszökevények.8‘ Amennyiben a legény igazolni tudta, hogy megtanulta mesterségét, letöltötte a három év vándoridőt, szükség volt munkájára, a városi tanács felvette lakosnak olyankor is, ha a céh tiltakozott ellene.83 Szokásban volt, hogy a mesterjogot kérő legénynek még egy évet kellett vándorlása után a városban letölteni, amit mesteresztendőnek neveztek. A kecskeméti tanács azonban 1847-ben már elutasította az ehhez ragaszkodó céheket.84 85 A remekmunka feladásakor és elbírálásakor a mezővárosi testületek is megnehezítették a mesterjogot kérők életét. 1841-ben Kecskeméten két letelepedett csizmadia legény kérte a céhtől, hogy jelöljék ki remekét. A testület először a mesteresztendő hiánya miatt utasította el kérésüket, majd azt írta elő, hogy ne gazdáiknál, hanem az újonnan létesített céh házban készítsék el a remeket, mert tudásukat itt objektívebben lehet ellenőrizni. Az üggyel a céhgyűlés - biztos jelenlétében - többször foglalkozott, ahol a mesterek a céh házban történő remeklés mellett szavaztak. A céhbiztos javaslatára a városi tanács a testületnek adott igazat.83 Másként vélekedett egy ennél bonyolultabb ügyben a váci városi tanács, amikor a csizmadia céhnek szintén remek feladási ügyben támadt egy supplikánssal86 konfliktusa.87 Egy Horváth József nevű, Egerből származó legény 1844 végén jelentkezett felvételre a céhnél, ahol már korábban az a gyakorlat alakult ki, hogy karácsonykor adták fel az érdekelteknek a remeket. A legény ekkor éppen nem tartózkodott a városban, Egerbe ment a felvételhez szükséges pénzért, majd a következő év májusában visszajött, és újra jelentkezett. Ekkor arra utasította a céh, várjon karácsonyig, míg a következő remek feladásokra sor fog kerülni. Megengedték neki addig az önálló munkát, de a döntéssel nem elégedett meg, hanem a városi tanácshoz fordult. A tanács nem hallgatta meg a céhet, hanem arra utasította, hogy a remeket azonnal adják fel. Ezt w KVL IV. 1504. c. 1821-3-49, 1821-3-54. 81 KVI. IV. 1504. c. 1829-3-33. 82 KVL IV. 1504. c. 1832-3-6. 83 KVL IV. 1504. c. 1837-3-56, 1840-3-99 84 KVL IV 1504. c. 1847-3-1. 85 KVL IV. 1504. c. 1841-2-22. 86 A nagy számú mesterjogot kérőt nevezik így a források a 19. század első felében. 87 VVL IX. Le. csizmadiák 1845.
