Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1805-1813. évi céhreform
DÓKA KLARA ■ Dunavecséről • csizmadiák (1822) ■ Gödöllőről • takácsok (1824) • szabók és csizmadiák (1839) ■ Hajósról • asztalosok, kádárok, lakatosok, kovácsok, kerékgyártók (1841) ■ Izsákról • szabók, szűcsök, kovácsok, asztalosok, lakatosok, kerékgyártók (1842) ■ Kishartáról • takácsok (1817) • asztalosok, kovácsok, kerékgyártók, kádárok (1846) ■ Monorról • kerékgyártók, kovácsok, takácsok (1841) ■ Soltról • szabók, szűcsök, csizmadiák, szíjgyártók, kovácsok, kerékgyártók, asztalosok (1822) * Ujhartyánból • kovácsok, kerékgyártók, csizmadiák, takácsok (1841 )M Látható, hogy egy-két kis lélekszámú településen az egyetlen céh a falu vagy mezőváros szinte valamennyi kézművesét összefogta. A testületek másik csoportja már korábban is rendelkezett kiváltságokkal, és betartva az uralkodó utasitásait, megújította ezeket. Ide tartoztak az abonyi csizmadiák, a dunavecsei és szalkszentmártoni takácsok, kalocsai csizmadiák, takácsok, kecskeméti molnárok, csizmadiák, lakatosok-órások-puskaművesek, takácsok, szabók, szűcsök, a nagykőrösi szabók, szentendrei kádárok, szabók, váci mészárosok, csizmadiák, molnárok stb. Végül volt egy sor olyan testület is, amely nem váltotta ki az új céhlevelet annak ellenére, hogy az új előírások követése számukra is kötelező volt. Elsősorban a hagyományos ipart űző, a korszerű igényekhez nem alkalmazkodó mesterek tartoztak ide, de indok lehetett a mesterek szegénysége is. Végül az is közrejátszott, hogy a 19. század elejére gyakorlatilag eltűntek a szerb iparosok az érdekelt mezővárosokból és falvakból. Ide sorolhatók például a kecskeméti csapók, gombkötők, ötvösök, borbélyok, a szentendrei paplanosok, ráckevei szappanosok, váci fazekasok, csapók, gombkötők stb. Különösen feltűnő a visszaesés Vácott, ahol a 18. század végén még 17 céh működött, de csak 5 váltott 1815 után céhlevelet. Mindössze egyetlen új testület jött létre 1828-ban, a már említett henteseké. Kecskeméten a 18. században 17, a következőben 12 * 64 Eperjessy , 1967. 139-142. p.
