Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Vallási viták a testületekben
A 18. század végén és a 19. század első éveiben az új céhek megalakulása és a régiek jogainak érvényesítése mellett is volt egy sor olyan testület, főként az újonnan népesedett településeken, amely nem rendelkezett semmiféle kiváltságlevéllel, de még olyan városi statútummal sem, amely a mesterek közti viszonyt szabályozta volna. Nekik a vármegyei közgyűlés sietett segítségükre. így jutottak céhlevélhez az apostagi, biai, dömsödi, dunaegyházi, dunavecsei, izsáki, tassi takácsok az 1768-ban kelt pesti céhlevél számukra történő kihirdetésével, de részesültek hasonló kiváltságban a ceglédi lakatosok, asztalosok, kovácsok és bognárok, a nagykőrösi kovácsok, kerékgyártók is.3' A vármegye vezetőségének általában az volt az indoka, hogy a rendet fenn kell tartani a mesterek között, és biztosítani kell jogaikat a kontárokkal, idegen kereskedőkkel szemben. Az 1761-ben kiadott céhlevelekben benne is volt ez a lehetőség. Az 1800-as évek elején azonban a vármegyei vezetőség már tovább lépett az iparszabadság kiterjesztése terén. A közgyűlés a céhek ügyében 1802-ben hozott határozatot, amellyel a Mária Terézia korában kiadott hivatalos céhszabályzatot tovább liberalizálálták, figyelembe véve a sajátos megyei érdekeket. Az aljegyző által megfogalmazott, több céhlevelet is módosító kifogás közül az első a vallási kérdésekre vonatkozott. Eszerint a protestánsokat a katolikus vallási előírások és céhes szokások (például úmapi körmeneten való részvétel, templomban elhelyezett zászló készítése) betartására csak úgy lehet rákényszeríteni, ha az nem ellenkezik a II. József által kiadott 1791. évi türelmi rendelet előírásaival. Problémásnak találta a vármegye vezetősége azt is, hogy a céhgyűléseket katolikus vallási ünnepeken, vagy negyedévenként, az ú.n. kántor napokon tartották. A vezetőség utasítása ezeket az ösz- szejöveteleket vasárnapra kellett áttenni, ami mindenkinek ünnep volt. Előírták azt is, hogy a céhes tisztviselőket minden vallási különbség nélkül válasszák meg. Az új céhtagokkal vagy a városba érkező legényekkel a céhgyűléseken vagy más alkalommal írni-olvasni tudó személyek megismertették a céh előírásait, amiért azok korábban fizetni tartoztak. A megyei vezetőség eltörölte ezt a gyakorlatot. A belépni szándékozóknak igazolni kellett törvényes származásukat, de ezt a diszkriminációt is megszüntették. Tilalmazták azt is, hogy remeklés alkalmával az elkészült és bemutatott munka hibáit pénzzel váltsák meg, mert így a tanulatlan, de gazdag leendő mesterek előnyhöz jutottak szegényebb társaikkal szemben. Megtiltották azt is, hogy a mesterek fiai és vejei valamilyen előnyt élvezzenek a mesterjog megszerzésénél, és olykor nem megfelelő tudásuk miatt károsítsák a közönséget. A céhen kívüli kontárkodást a vármegye is tiltotta, de ha a kontárok saját maguk és családjuk megélhetése miatt dolgoztak, azt megengedték nekik. Legények és inasok tartására azonban nem volt lehetőségük. Ha egy mesterhez beállt legényt kaptak kontárkodáson, munkáját nem lehetett a hatóságnak vagy a céhnek elkobozni, hanem mestere dönthetett róla. A legényeknek engedélyezték a heti egy napos, vasár- 51 ______________________________________________DÓKA KLÁRA______________________________________________ 51 PML Céh kiváltságok gyűjteménye (IV. 78) No. 2., 3., 5., 9„ 19. 112
